Sziasztok!
Megérkeztem a legújabb résszel, de előtte szeretném megköszönni Oliviának a kommentet. Nagyon örülök, hogy tetszett a rész és várom továbbra is a kommentjeidet.
Tehát ebben a részben Bella életének egyik legfontosabb pillanata érkezik el...
Tehát jó szórakozást a részhez!
Puszi
Krimi88(Kriszti)
Camilla Maria Massa Sanchez
Iszonyú fájdalom nyílalt a hasamba, de hamar elmúlt, ezért nem is foglalkoztam vele. Pár perc elteltével a fájdalom újra jött és ekkor már tudtam, hogy ez nem véletlen.
- Azt hiszem valami nem stimmel - mondtam
- Mi a baj drágaságom? - kérdezte rémülten Ana Elena mikor meglátta a fájdalmas képemet
- Jobb ha bemegyünk a kórházba. Azt hiszem jön a baba - ziháltam
Öt perccel később már úton is voltunk. Dudu vezetett, Ana Elena és Fernanda hátul ült velem míg Luiz Antonio az anyósülésen ült és közben hívta Felipét. Mondta neki, hogy azonnal jöjjön haza Maranelloból, mert jön a baba.
A kórházban megvizsgáltak és megállapították, hogy valóban szülni fogok. Nagyon megijedtem hiszen még csak a 8. hónapban voltam és volt még vissza egy hónapom. Még nem készültünk fel arra, hogy fogadjuk a kicsit. De most mégis késznek kell lennünk rá. A doki szerint a baba max. hétfőn jön a világra így Felipe nem marad le a szülésről. Ide hívtuk a spanyol orvosomat Dr. Fernandezt is.
A vasárnap éjszaka gyötrelmes volt. A fájdalom egyre gyakrabban jött és egyre fájdalmasabb is volt. Fernanda és Ana Elena végig mellettem voltak.
Hétfő hajnalban aztán megérkezett Felipe egy időben Dr. Fernandezzel és a szüleimmel.
- Kicsim, jól vagy? - lépett mellém a férjem és megfogta a kezem
- Úgy nézek ki? - kérdeztem vissza gúnyosan Nem kell tükörbe néznem, hogy tudjam, hogy szarul nézek ki. Tudom, hogy szemét voltam Felipével, de most ennyit tudok. Felipe is tudja, hogy csak a fájdalom miatt vagyok ilyen ezért nem is neheztel rám. Azonnal újra Felipe keze után kaptam mikor éreztem, hogy jön a következő fájás. Úgy szorítottam a kezét mintha az enyhítené a fájdalmat. És mintha tényleg csillapítaná, de ezzel lehet, hogy eltöröm Felipe kezét. Az pedig nem lenne jó ugyanis szüksége van a kezeire.
- Oké! Bocs, hülye kérdés volt - mondta - De hogy történt ez? Még egy hónap lett volna.
- Csak beszélgettünk, aztán fájdalmat éreztem, de nem foglalkoztam vele, mert hamar elmúlt, De aztán pár perc elteltével újra jött. Ekkor döntöttünk úgy, hogy jobb ha bejövünk.
Aztán bejött Dr. Fernandez és ő is megvizsgált majd kiment. Még jó pár óráig vajúdtam mire este az orvosaim közölték, hogy itt az idő. Azonnal a szülőszobába vittek és csak Felipe jöhetett be velem.
- Rendben Anabella 10 perc múlva lesz egy kislánya - mondta Dr. Fernandez
- A hangsúly az egyen van, mert hogy több gyereket nem szülök az is biztos. Úgyhogy ha gyereket akarsz akkor rám ne számíts - néztem Felipére Ő is és az orvosok is elnevették magukat.
- Akkor kezdjük! - mondta Dr. Mora a brazil orvosom - Ha szólok, akkor nyomjon!
- Oké - mondtam
- Most nyomjon - mondta a doki én pedig teljesítettem a kérést. Majd újra, újra és újra. Már teljesen kimerültem. Úgy éreztem, hogy nem bírom tovább.
- Nem bírom tovább - nyögtem erőtlenül
- Csak még egy és kész - mondta Dr. Fernandez
- Nem megy - suttogtam
- De igen megy! A kemény testőr, akit ki tudja hányszor lőttek le és mégis erős maradt most feladja? Kicsim, most csalódtam benned. Pont azért szerettem beléd, mert nem féltél semmitől és kemény vagy. Kár hogy már nem vagy az - mondta Felipe
- Rendben, de csak egyet - mondtam majd összegyűjtöttem minden erőmet és minden energiámat beleadva nyomtam. Aztán egyszer csak egy éles és hasító sírás törte meg a szoba csendjét. Számomra ez volt a világ legszebb hangja! Megszületett a kislányom. Gyorsan bebugyolálták és a kezembe adták. Annyira kicsi és törékeny. Nem bírtam megállni és elsírtam magam, de nem csak én hanem Felipe is sírt. Nem sokáig tarthattam a karjaimban, mert elvitték kivizsgálásra, hogy minden rendben van- e vele.
- Büszke vagyok rád! - súgta a fülembe Felipe - Szeretlek!
- Én is szeretlek - mondtam majd megcsókolt. A nővérek segítségével én is lezuhanyoztam majd visszavittek a kórterembe. Még láttam, hogy anyuék belépnek a kórterembe, de beszélni már nem tudtam velük, mert a kimerültségtől elaludtam.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk
- Szia édesem! Hogy vagy? - ölelt meg anyu
- Jól vagyok. A baba? Hol van? - kérdeztem ijedten
- Az újszülött osztályon. Ne aggódj, nincs semmi baja. Egészséges - mondta apu meghatottan
- Láttátok? - kérdeztem
- Igen és gyönyörű. El sem hiszem, hogy van egy unokám - mosolygott anyu
- A többiek merre vannak? - kérdeztem miután láttam, hogy a Massa család nincs sehol
- Lementek reggelizni, Felipe pedig megmutatja a babát Rubenséknek - mondta apu
- Rubensék itt vannak? - kérdeztem meglepődve, de választ már nem kaptam mert ekkor léptek be. De nem csak Rubi és Silvana volt itt, hanem Nicole és Lewis, Corinna és Michael, Cath és Heikki, Lucas di Grassi sőt még Jenni és Kimi is itt volt. A lányok persze egyből a nyakamba vetették magukat. Kiderült, hogy még nem látták a kicsit, mert úgyis felhozzák így inkább itt nézik meg. Pár perc elteltével fel is hozták. El sem hiszem, hogy ez a kis szépség a kezemben az én babám. Ugyanolyan szép barna szemei vannak mint az apukájának és a bőre is olyan barna. Az orra és a szája az enyém, de akkor is inkább Felipére hasonlít. Nem baj! Legalább örökké emlékeztetni fog engem arra, hogy mennyire szeretem őt és az apukáját. Ráadásul senki sem kérdőjelezi meg, hogy Felipe az apja.
- Hölgyeim és Uraim bemutatom önöknek Camilla Maria Massa Sanchezt - vette át tőlem Camillát Felipe
- Gyönyörű - olvadozott Silvana a csajokkal karöltve
- Mondtam, hogy az anyjára hasonlít - mondta Kimi vigyorogva
- Köszi Jégember! Nem csalódtam benned - vigyorgott rá Felipe majd mindenki elröhögte magát. Még vagy egy órán át beszélgettünk majd szépen lassan mindenki távozott. Fernandoék jelentkezésére sem kellett sokat várni, mert miután a barátaink elmentek fel is hívtak és gratuláltak nekünk. Sajnos eljönni nem tudtak Juan miatt, de megígértem nekik, hogy amint lehet elviszem Camit Spanyolországba.
Természetesen a mi babánk születésének híre is azonnal eljutott a sajtóhoz.
Megszületett Camilla Maria Massa Sanchez!
Tegnap este Felipe Massa felesége Anabella világra hozta első közös gyermeküket. A kislány 3290 grammal és 47 cm-rel született.
Annak ellenére, hogy a baba egy hónappal korábban érkezett természetes úton jött a világra és csütörtökön reggel már haza is engedik az orvosok. Mind a baba mind pedig a mamája is jó egészségnek örvend. Szerkesztőségünk nevében szeretnénk sok boldogságot és jó egészséget kívánni az újdonsült szülőknek és a babának!
Csütörtök reggel a teljes Massa család társaságában mentem haza immár karomban a kislányommal Camillával.
