Sziasztok!
Tudom! Megint sokára jöttem, de most van mentségem. December elején ugyanis elromlott a gépem, pedig csak pár hónapja volt meg. Igaz a mondás, hogy "olcsó húsnak híg a leve". A gépem a szó szoros értelmében elfüstölt. Gondolhatjátok, hogy az én fejem is füstölt. Minden elveszett ami a gépen volt. És mivel idén még nem jelentkeztem, ezért most kívánok nektek boldog új évet!
Na de térjünk is rá a részre. Ebben a részben eljön a karácsony, ami nem lesz olyan boldog...
Jó szórakozást és néhány kommentet szívesen fogadnék!
Puszi
Krimi88(Kriszti)
Karácsony 2010
Remegtem és szédültem. Észrevétlenül kezdtek el a könnyeim folyni. Pont akkor kapom ezt a levelet, mikor már nagyjából túltettem magam Tony halálán.
- Szívem jól vagy? - lépett mellém Felipe mikor meglátta, hogy sírok
- Tony hagyott rám 2 millió dollárt - mondtam majd átadtam neki a levelet Miután elolvasta sokat beszélgettünk arról, hogy mihez kezdjünk ezzel a 2 millióval. Arra jutottunk, hogy a bankban hagyjuk és csak akkor költjük el ha szükségünk van rá. Délután Fernanda is átjött és elmondta, hogy ő is megkapta Tony levelét és ő sem akarja elkölteni a pénzt.
December 24.-n egész nap sütöttem, főztem, Felipe pedig a tartóba tette a fát. Délután pedig feldíszítettük a fát és a házat is, majd megvacsoráztunk és átadtuk az ajándékokat. Felipe szokásához híven rengeteg játékot vett Caminak.
- Teljesen elkényezteted - vigyorogtam rá
- Édesem, én azért élek, hogy életem két legfontosabb nőjét elkényeztessem - ölelt meg minket majd egy kis bársonydobozt adott át nekem, Kinyitottam és egy pár gyémánt fülbevaló volt benne.
- Engem is elkényeztetsz - mondtam
- Mondtam drágám! Ez a dolgom! - mosolygott majd megcsókolt.
Camilla tőlem egy csomó ruhát kapott, Felipe pedig egy Richard Mille órát, amit csak neki terveztek és ebből csak ez az egy van a világon.
Ezután lefektettük Camit és visszamentünk a nappaliba. Felipe bekapcsolta a zenét és táncolni kezdtünk. Órákig táncoltunk majd egymás karjaiban aludtunk el.
Másnap vacsorára megérkezett a család. Anyuék, Ana Elenáék, Dudu és Virginia és Fernanda és Kyle. Rengeteg ajándékot kaptunk, főleg Cami. A vacsora alatt Fernanda és Kyle bejelentette, hogy összeházasodnak. Erre Dudu is lépett. Mindenki előtt letérdelt és megkérte Virginia kezét. Egy kicsit meglepődtünk, hiszen csak pár hónapja járnak, de ennek ellenére Virginia igent mondott. Gratuláltunk nekik, majd még beszélgettünk egy ideig majd mindenki elment aludni.
26.-n megérkezett a csapat, kivéve Kimiéket, pedig nekik is most kellett volna ideérniük. Kezdtem aggódni így felhívtam Kimit, de nem vette fel, ahogy Jenni sem. Talán épp gépen ülnek és ezért nem vették fel. Az aggodalmamat azonban a házban lévő tömeg elfeledtette. Mindenkivel beszélgettem egy kicsit. Épp Fernando mesélt csillogó szemmel Juanitoról, amikor Lewis felkiáltott.
- Fagyöngy - mi pedig ránéztünk, ő pedig fölénk mutogatott. Felnéztünk és tényleg egy fagyöngy alatt álltunk.
- Tudjátok mi a hagyomány - vigyorgott Nicole is
- Akik fagyöngy alatt állnak meg kell csókolniuk egymást - mosolygott Rob is Nem mertem Felipére nézni, de ahogy látom Fernando sem nézett Raquelre.
- Na kérjük azt a puszit - szólt ismét Lewis Ekkor eszembe jutott valami. Közelebb léptem Fernandohoz és elmosolyodtam, Először rémült lett az arca aztán ő is elmosolyodott. Egyre közelebb voltunk egymáshoz és akkor megtörtént. Egyszerre adtunk egymás arcára egy puszit.
- Ez csalás - morgott Lewis
- Nem! Azt mondtad puszit kérsz. Azt kaptál - vigyorgott Fer
- Örülök, hogy vetted a lapot - nevettem Fernandora
- Az elején megijedtem, eltartott egy darabig míg rájöttem, hogy miért mosolyogsz - vigyorgott
Ezután mindenki megkapta az ajándékait. Kimiék hiánya akkor tűnt fel újra, mikor az ő ajándékaik a fa alatt maradtak. Most már mind aggódtunk. Attól féltünk, hogy az út alatt érte őket valami. Pár perc elteltével megcsörrent a mobilom. Jenni volt az. Azonnal felvettem.
- Jenni hol vagytok? - kérdeztem azonnal
- Itthon. Sajnálom, hogy nem mentünk, de történt valami - mondta sírós hangon
- Mi történt? - kérdeztem aggódva
- Kimi apukája tragikus hirtelenséggel meghalt - mondta sírva
- Istenem - mondtam és én is a könnyeimet törölgettem - Hogy van Kimi? Ott van veled? Beszélhetek vele?
- Nagyon kivan. Senkivel sem hajlandó beszélni és csak gubbaszt a szobában és sír én pedig képtelen vagyok megvigasztalni. Nem tudom, hogy mit tegyek.
- Csak maradj vele. Most nagyon nagy szüksége van rád. Odamenjünk?
- Nem! Nem akarom, hogy miattunk megbetegedjen a kicsi.
- Jenni, szükségetek van ránk, de ha én nem is tudok menni Felipe elmegy helyettem. Mindenben számíthattok ránk. Hívjatok bármikor ha beszélgetni akartok - mondtam
- Köszi. Majd hívlak, hogy mikor lesz a temetés - mondta
- Rendben! Részvétünk! - mondtam
- Köszönjük! Szia! - szipogott majd bontottuk a vonalat
- Mi történt? - kérdezte Felipe
- Kimi apukája meghalt - nyögtem ki
- Hogy történt? - kérdezte Heikki
- Nem tudom, Jenni csak annyit mondott, hogy meghalt.
- Beteg lehetett, csak Kimi nem beszélt róla? - kérdezte Fer
- Nem mintha Kimi olyan sokat beszélne bármiről - fűzte hozzá Lewis Erre én hozzávágtam az első kezembe kerülő tárgyat, ami egy párna volt.
- Nem hiszem, hogy beteg lett volna, mert Jenni azt mondta, hogy hirtelen ment el
- Hogy van Kimi? - kérdezte Raquel
- Jenni szerint kivan. Senkivel sem hajlandó beszélni és egyfolytában sír.
- Azt hiszem jobb ha holnap hazamegyek - mondta Heikki Az este további része borongós hangulatban telt. Csak beszélgettünk. Másnap Heikki és Catherine Finnországba utaztak, mi pedig csak a temetésre utazunk oda. A karácsony tehát szomorúan fejeződött be. A szilveszteri bulit azért megtartottuk, de korántsem volt olyan vidám, mint amilyennek egy héttel korábban terveztük. A temetésen mind ott voltunk. Kimi tényleg maga alatt volt, de túlteszi magát rajta. Jenni mellette van és mellette is marad amíg él. És, hogy velünk mi történik a jövőben? Azt nem tudom, de az biztos, hogy most boldog vagyok. Van egy hatalmas családom, van sok barátom, van egy szerető férjem és egy tündéri kislányom. Kell ennél több?
