31. fejezet

MEGLEPI!!! Egy nap alatt két rész! Ezzel szeretnék elnézést kérni tőletek, amiért sokáig nem jelentkeztem!

Még egyszer bocsánat!!!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Bella futószerelése

Ausztrál hétvége

Szombat reggel kómásan támolyogtam le a nappaliba. A gyerekeken kívül már mindenki fenn volt. Egyből Felipe ölébe vetettem magam és szorosan átöleltem.
- Ezt miért kapom? - kérdezte
- Mert szeretlek - motyogtam
- Nem jobban, mint én téged - mosolygott
- Anabella! - szólalt meg Carpenter ezredes
- Csak még 1 perc - emeltem fel a mutatóujjam, de nem néztem rá
- Anabella! Most! - förmedt rám
- Jól van! - mondtam mérgesen és ránéztem
- Ma este utazol velünk vissza New Yorkba.
- Nem akarok - mondtam - Ön már nem a főnököm. Nem kell engedelmeskednem.
- Hétfőn lesz a bátyád tárgyalása, kedden pedig Natasa Petrováé. Mindkét ügyben koronatanú vagy - mondta az ezredes
- Hurrá! - "ujjongtam"
- Szerdán pedig Madridban találkozol a főnököddel Pedro Montanával.
- Honnan ismeri az új főnökömet? - kérdeztem meglepve
- Rendőr vagyok. Kinyomoztam - mosolygott szégyentelenül
- De szerdán Ausztráliába megyek - tiltakoztam
- New Yorkból kedd este mész Spanyolországba. Miután beszéltél a főnököddel utána mehetsz Melbourne-be - mondta
- Úgysem tiltakozhatok ugye? - kérdeztem beletörődve
- Nem bizony! - vigyorgott az ex főnök
Majd elmentem futni, utána pedig becsomagoltam. Este pedig elindultunk New Yorkba.Anyuék már délután hazamentek, Felipe gépe pedig holnap indul.

Hétfőn pedig sor került a bátyám tárgyalására. Tanúskodnom kellett. Nagyon fájt, hogy börtönbe juttatom a saját bátyámat. Az én vallomásom miatt ítélik el és ez nagyon rossz volt. Végül elhangzott az ítélet.
- A bíróság José Enrique Sanchez Alvarezt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli - mondta a bíró
Mikor kiléptem a tárgyalóteremből azonnal rám tőrt a sírás. Elítéltettem a bátyámat, akire mindig is felnéztem. Tony vállán sírtam ki magam. Este felhívtam Felipét, de ismét elsírtam magam. Annyira szeretném ha most itt lenne és átölelne. Nagy nehezen megnyugodtam és lefeküdtem aludni.
Kedden jött a fekete leves. Natasa tárgyalása. Most nem fájdalmat éreztem, hanem gyűlöletet. Ebben az ügyben is vallomást tettem. Majd itt is megszületett a döntés. Ugyanaz, mint a bátyám tárgyalásán. Elégedett voltam, mert a börtönben fog megrohadni. Nem halálbüntetés, de nekem ez is megfelel. Este aztán gépre szálltam és mentem Madridba.A főnökömmel volt találkozóm. Unalmas tárgyalások folytak egészen csütörtökig. Pedig úgy volt, hogy szerdán már Ausztráliában leszek. Ehelyett unalmas megbeszéléseken vettem részt. Péntek reggel végre utazhattam Melbourne-be. A melbourne-i reptérről helikopterrel vittek ki
a pályára. Az ezredes mindent elrendezett. Kedves tőle! Mikor kiértem azonnal a főépületbe mentem, mert épp most szavazzák meg a versenyzők, hogy ki legyen az, aki képviseli az érdekeiket. Ki legyen a GPDA elnöke? Végül Nick Heidfeld nyert. Sebi és Felipe pedig a vezetői testület másik két tagja. Tehát Felipét "előléptették". Még csak időnk sem volt üdvözölni egymást. Ő máris elkezdte az új munkáját, én pedig megírtam a cikkeket. Egyet a szabadedzésekről, egyet pedig az új vezetői testület megszavazásáról. Este a szállodában találkoztunk csak. Most végre megkaptam az ölelést, amire egész nap várok. Még beszélgettünk egy ideig aztán egymás karjaiban aludtunk el.

Szombat reggel mikor felébredtem Felipe már nem volt itt. Korán kiment a pályára. Aztán ránéztem az órára és rájöttem, hogy nincs is olyan korán. Fel akartam kelni, de megszédültem és visszaestem az ágyra. Mikor a szédülés abbamaradt felálltam. Hirtelen hányingerem lett és rohantam is a fürdőszobába. 10 perccel később, amikor jobban lettem lezuhanyoztam, átöltöztem és kimentem a pályára. Úgy döntöttem nem eszem semmit, mert úgyis azonnal kijön. A pálya bejáratánál ismét megszédültem. Szerencsémre Giancarlo épp arra járt és elkísért a Ferrari boxig. Ott persze Felipe egyből aggodalmaskodni kezdett.
- Kicsim, mi a baj? - kérdezte
- Szédülök és hányingerem is van - mondtam
- Reggeliztél ma már? - kérdezte Stefano
- Nem. Biztos az is visszajönne.
- Lehet, hogy ez a baj. Enned kéne valamit - mondta Fernando
- Rendben - mondtam
- Menjünk, együnk valamit - mondta Felipe majd elindultunk és összeszedtük a barátainkat és kajáltunk egyet a Paddockban. Csak egy kis gyümölcsöt ettem. Egy kicsit jobban lettem tőle, de pár perccel később a reggeli elindult felfelé. Meg sem álltam a mosdóig. Nem sokkal később Cathrine utánam jött és segített. 10 perccel később már teljesen jól voltam, így visszamentünk a többiekhez.
- Minden oké? - kérdezte Felipe
- Igen. Most már jól vagyok - mondtam
- Nem kéne egy orvosnak megvizsgálnia? - kérdezte Robert
- Biztos csak egy kis gyomorrontás. Ki tudja mi volt abban a kajának nevezett izében, amit a repülőn adtak - mondtam
- De nem kéne mégis... - kezdte Felipe
- Jól vagyok - mondtam mielőtt még jobban aggódni kezd.
- A színed is jobb - mosolygott Lewis
- Tényleg csak a kaja ártott meg. Köszi, hogy aggódtok, de jól vagyok.
- Egyébként Raquel üzeni, hogy hívd fel. Megsértődött, hogy amióta megkerültél fel sem hívtad. Habár mostanában elég gyakran változik a hangulata - mondta Fer
- Oké. majd felhívom. Már rég fel akartam hívni, de mindig közbejött valami. És hogy van a kismama? - kérdeztem mosolyogva
- A rosszulléteket és a hangulatváltozásokat leszámítva nagyon jól van - mosolygott Fer
Majd a fiúk mentek dolgozni, hiszen mindjárt kezdődik az időmérő és én is nekikezdtem a munkának. Az időmérőt végül Sebi nyerte, az ausztrálok nagy örömére Mark a 2. rajtkockát szerezte meg. A 3. helyről Fernando indulhat. Felipe 5., Rubi 8., Robert 9., Lewis a 11., Heikki pedig a 19. helyről indul. Nem voltak elégedettek. Felipe pampogott, hogy miért nem tudott jobb helyre kerülni. Dühös lettem rá.
- Hagyd már abba! - ordítottam rá - Engem már az is meglepett, hogy Bahreinben 2. lettél azok után, hogy fél évet ki kellett hagynod. Örülnöd kéne, hogy ilyen jól vagy és így sikerült az idénykezdésed egy ilyen súlyos baleset után. Úgyhogy ne hisztizz itt nekem! Örülj annak,  hogy ennyire elől vagy! Sok pilóta cserélne veled. Gondolkodj mielött beszélni kezdesz! - kiabáltam - És most megyek és megírom a cikket az időmérőről.
Majd eltrappoltam. Az sem érdekelt, hogy az egész csapat hallotta. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak dühös lettem rá, de nem haragszom. Majd bocsánatot kérek tőle a szállodában. 

30. fejezet

Sziasztok!

Húúú! Bocsi! Bocsi! Bocsi azért, hogy sokáig nem jelentkeztem!

Először is MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!

El sem hiszem, hogy majdnem egy hónapja nem hoztam részt! Ezt most azonnal be kell pótolni! Így meg is hoztam a 30. részt, amelyben Bella raboskodásáról olvashattok. 

Jó olvasást és jó komizást!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Rabság

Anabella szemszöge

Mikor kinyitottam a szemem nem láttam semmit. Sötét volt. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez rájöttem, hogy egy tömlöcben vagyok. Lassan rájöttem, hogy elraboltak. A kloroformtól még szédültem, de megpróbáltam felállni. A lábamon lánc volt. Nagyszerű! A falhoz láncoltak. A világon semmi sem volt a tömlöcben csak én meg a lánc. Egyszer csak nyílt az ajtó. A beszűrődő fény szinte megvakított.
- Felébredt a vendégünk? - kérdezte egy igen ismerős hang
- Te rohadt szuka! - ordítottam rá - Elraboltattál? Egyszerűbb lett volna ha azonnal megölsz. Minek ez a sok hűhó? Úgyis ugyanaz a vége! Meghalok.
- Azt akarom, hogy szenvedj! Sokáig szenvedsz még! A hír, amit most mondok, össze fog törni és én ezt élvezni fogom - nevetett Natasa - A kis barátod meghalt! Amíg a srácok veled voltak elfoglalva, addig én szíven szúrtam az alvó szerelmedet - nevetett tovább
- Te rohadék! - ordítottam - Te mocskos szemét gyilkos!
- Azon a kamerán keresztül követem végig a szenvedésedet. Nemsokára újra jövök csak elintézem a társadat is - nevetett majd távozott. Ez a gyilkos megölte Felipét. Az életem egyetlen értelmét. Most már
nincs értelme élnem. Most már nyugodtan megölhet. Felipe nélkül nem akarok élni tovább. Ez a gyilkos mindkét férfit megölte, akit szerettem.Josh után most Felipét is elvette tőlem. Szépen megvárom, amíg Natasa visszatér és kiprovokálom, hogy megöljön. Könnyű lesz! Remélem gyors is. Nem tudom meddig sírhattam, de egyszer csak azt vettem észre, hogy nyílik az ajtó. Egy nem rég látott ismerős lépett be rajta.
- Szia szépségem! - szólalt meg James a volt társam
- Gondolhattam volna, hogy szövetkezel Natasával, hiszen ugyanolyanok vagytok. Kegyetlen gyilkosok - mondtam szipogva
- Anabella én csak téged akarlak. És most megkaptalak - mondta miközben elkezdte simogatni a lábamat.
- Soha nem kapsz meg! - löktem el a kezét - Testestül, lelkestül Felipéjé vagyok. Senki más nem nyúlhat hozzám.
- Azt te csak hiszed! - kapta el a nyakam és a falhoz szorított. Aztán elkezdte a polómat széttépni, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó és Natasa lépett be.
- Hagyd békén! Majd később megkapod. Most dolgunk van! - mondta Natasa keményen
- Szerencséd van! - mondta James majd távoztak Sírva rogytam a földre. Mikor lesz ennek vége? Mikor mehetek már Felipe után?
Felipe szemszöge

Egy teljes nap telt el azóta, amióta Bellát elrabolták. Tony megtudta, hogy a nő, aki megölte Bella barátját megszökött a börtönből. Így már biztosra vesszük, hogy ő rabolta el Anabellát. Tehát Tony-ék utána kezdtek el nyomozni. Délután Tony kapott egy SMS-t, hogy nézzen meg egy webcímet. Nem tudtuk ki küldte, de megnéztük a címet. Egy sötét helyiséget mutatott. Élőben megy az egész! Nehezen, de kivettünk egy alakot a sötétben. Egyből rájöttem, hogy Bellához tartozik az az alak. Hála Istennek még él! Úgy látom a falnál kuporog és sír. Mit tettek veled kicsim? Aztán belép egy férfi, aki beszél hozzá és elkezdi simogatni. Aztán Bella pólóját kezdi letépni. Szerencsére az éppen belépő orosz nő megakadályozta, hogy megerőszakolja Bellát. Ha megtalálom a pasit esküszöm megölöm! Tony mondta, hogy a pasi James Collins, aki Bella átmeneti társa volt. A nő pedig Natasa. Nagyon szenved szegénykém! Bár ott lehetnék vele. Bárcsak magamhoz ölelhetném és megvigasztalhatnám. Aztán megcsörrent Tony mobilja. Hamar letudta a hívást, majd felénk fordult. A szemében mintha reménykedés csillogna.
- Itt vannak Németországban és azt is tudom, hogy hol - mosolygott Tony
- Akkor mire várunk még? - pattantam fel, majd elindultunk a helyszínre A kommandósok behatoltak. Aztán megláttam őt!

Bella szemszöge

A nagy sírásban elaludtam. Talán 1 órát  aludhattam. Arra ébredtem, hogy bejön valaki. James volt. Most mit tegyek? Most biztos nem jön be Natasa, hogy megakadályozza. Egy szót sem szólt csak lenyomott a földre és kigombolta a nadrágom gombját. Közben csókolgatni kezdett. Csak legyen gyorsan vége! Talán ha Felipére gondolok közben hamarabb vége lesz. Aztán megint berontott valaki. Újra Natasa lenne? Nem! Kommandósok! Életemben nem örültem még ennyire a kommandósoknak. Azonnal lerántották rólam Jamest. Aztán belépett ő! Most biztos csak hallucinálok! Hozzám lépett és megölelt. Elég igazinak tűnt. Ekkor jöttem rá, hogy Natasa átvert. Hozzá sem ért! Olyan szorosan öleltem, hogy azt hittem eltöröm a bordáit.
- Kicsim jól vagy? - kérdezte
- Igen. Annyira örülök neked - sírtam el magam
- Nincs semmi baj! Vége van! Itt vagyok veled és nem hagylak el! - mondta és még szorosabban ölelt. A kommandósok megszabadítottak a lánctól. Gyenge voltam és nem tudtam lábra állni, ezért Felipe az ölében vitt ki. A kocsinál összetalálkoztunk Tony-val, aki Natasát vezette épp el. Megkértem Felipét, hogy tegyen le. Nagy nehezen, de letett.
- Halálra fognak ítélni és én ott leszek, amikor leszíjjaznak és beadják a mérget. Az én arcom lesz az amit utoljára látsz - mondtam majd beszálltunk a kocsiba és hazamentünk.Vagyis Michaelékhez. Egyelőre! Korházba akartak vinni, de szerintem felesleges. Csak gyenge vagyok, mert 2 napja nem ittam és nem ettem semmit és fáradt vagyok. Meggyőztem őket, hogy jobb ha hazamegyek. Mikor visszaértünk Schumiékhoz anyám zokogva vetette magát a nyakamba.
- Melyik bolond hívott ide titeket? - kérdeztem anyámékat.
- Kislányom, a TV-ből tudtuk volna meg, hogy elraboltak ha Felipe nem hív fel - mondta apu
- Te mit tettél volna az ő helyében ha őt rabolják el? - kérdezte anyu megróvóan
- Jol van na! Igazatok van! Én is szóltam volna a szüleinek. De most át akarok öltözni és lezuhanyozni. Ezenkívül éhes is vagyok - mondtam
- Összeütök neked valamit, amíg zuhanyozol - ölelt meg Corinna is Bólogattam majd feltántorogtam a szobába és lezuhanyoztam és felvettem egy tiszta és ép ruhát. Felipe persze nem hagyott magamra egy percre sem. Majd lementünk enni. Felfaltam mindent, aztán elköszöntünk mindenkitől és felmentünk Felipével aludni. Végül az ő karjaiban aludtam el.