18. fejezet

Sziasztok!

Megjött a 18. rész. Ahogy a képek is mutatják ez a rész a Massa szurkolók legnagyobb rémálma. De nyugalom, hamarosan túl leszünk rajta!

Sajnos nem kaptam annyi kommentet amennyit szerettem volna, ami miatt csalódott is vagyok. :-( 

Ezek szerint nem szeretnétek több részt?

Kérlek komizzatok! Nem nagy kérés, csak annyit írjatok, hogy tetszik-e az adott rész és ha nem akkor miért nem. Azért, hogy tudjam min kell javítanom. LÉGYSZI! LÉGYSZI! LÉGYSZI!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

A baleset

Azt hittem, ott helyben elájulok, amikor megláttam, hogy egy berepülő tárgy telibetalálta. Majd mozdulatlanul csapódik a gumifalba. Azonnal sírva fakadtam. Istenem kérlek ne vedd el őt. Nem érdemel halált. Ő az egyetlen aki miatt még itt vagyok. Ő segített rájönni, hogy nem csak fegyverből és bunyóból áll az élet. Stefano aztán bejött a boxba és vele indultunk el a pályakorház felé. Mikor odaértünk összetalálkoztunk Rubens-szel és Nelsinhoval. Ők sem tudtak semmit. Beléptünk a rendelőbe. Sokan sürögtek Felipe körül. A vizsgálóasztalon feküdt és a fejét fogta, közben értelmetlen dolgokat ordibált. Az orvos odaengedett egy pár másodpercre hozzá, hátha meg tudom nyugtatni.
- Édesem, Bella vagyok. Kérlek nyugodj meg! Nem lesz semmi baj - mondtam miközben az arcát simogattam.
- Fáj a fejem! - nyögte
- Tudom. De már nem sokáig tart. Egy kicsit még bírd ki a kedvemért. Rendben? - kérdeztem sírva
- Oké! Megpróbálom. Csak maradj velem! - mondta kábán
- Hat az altató - mondta az egyik orvos - Most már mennünk kell. Az élete múlik a gyorsaságunkon.
És már vitték is a mentőhelikopterbe. Mi pedig miután átverekedtük magunkat az újságírókon mentünk is utána. Mikor odaértünk az orvosok már elvégezték az alapvizsgálatokat. Majd az egyik kezelőorvos lépett hozzánk.
- Jó napot! Dr. Veress Róbert vagyok az idegsebész. Önök a beteg hozzátartozói?
- Igen. Az öccse vagyok - mondta Eduardo
- A beteg komoly koponyatörést szenvedett. Azonnali életmentő műtétre van szüksége, hogy eltávolítsuk a koponyadarabokat - mondta a doki
- Mennyi esélye van a túlélésre? - kérdeztem sírva
- Ha időben átesik az életmentő műtéten akkor jó esélyei vannak.
- Mennyi esély van arra, hogy agykárosodás nélkül megússza? - kérdezte Stefano
- Erre most még nem tudok válaszolni. Ez csak a műtét elvégzése után derül ki. De az is csak akkor ha a beteg felébredt - mondta
- És a szeme? - kérdezte Nicolas
- A szemét csak napok múlva tudjuk megvizsgálni. De most megyek is a műtőbe - mondta
- Köszönjük Doktor úr. - mondta Dudu Majd a doki elment.
- Visszamegyek és beszámolok a fiúknak a fejleményekről. Hiszen a komplett mezőny s szálloda tárgyalótermében várja a híreket - mondta Stefano
- Én is veled megyek. Itt nem tehetek semmit. Itt csak idegelem magam - mondtam - Hívjatok ha van valami!
Aztán elindultunk Stefanoval vissza a szállodába. Aggódó arcok fogadtak. Mindenki ott volt. Az összes pilóta, a párjaik, a csapatfőnökök.
- Na? - kérdezte aggódva Rubens
- Koponyatörés. Épp most operálják - mondta Stefano
- Mennyire súlyos? - kérdezte Nelsinho
- Minden koponyatörés súlyos. Akár agykárosodása is lehet - mondta Stef
- Vissza fog térni. Jól lesz! - mondta Lewis
- Ez még nem minden - mondtam - Ha az agya egészséges is lesz, lehet, hogy elveszíti a bal szemét.
- Mi? - döbbent meg Fernando
- Lehet, hogy megvakul a bal szemére és akkor nem versenyezhet.
- De mindene a versenyzés. Ahogy mindannyiunknak - szólalt meg Kimi
- Tudom - mondtam
- Belehal, ha nem versenyezhet - mondta Robert
- Előbb élje túl a műtétet és a ma éjszakát aztán tárgyalhatunk a versenyzésről is - mondtam
- Most az a lényeg, hogy meggyógyuljon - mondta Kimi
- Aggódsz érte ugye? - kérdeztem
- Persze, hogy aggódom. Ő a csapattársam. Elkövettem egy hibát, amit sosem bocsátok meg magamnak. Soha nem kívánnék Felipének rosszat. Sokat segített mikor a Ferrarihoz kerültem. Nélküle nem lennék világbajnok. Épp ezért utálom magam azért, amit tettem - mondta feldúltan A szeme pedig könnyektől csillogott.
- Nem te voltál a csábító ugye? - kérdeztem - Raffaela tehet róla. Ő tett tönkre 2 házasságot.
- Azért engem sem kellett fegyverrel fenyegetni - mondta - De lényegében ő kezdte.
- Gondoltam. Én most visszamegyek a kórházba - mondtam majd elindultam az ajtó felé, de Lewis hangjára megtorpantam.
- Hé Bella! Felipe kemény srác. Ő mindent túlél. Ezt is. Visszatér és elgyepál mindenkit - vigyorgott Erre én is elmosolyodtam - Mond meg neki, hogy visszavárjuk és lélekben vele vagyunk.
A többiek pedig bólogattak hozzá. Igazi jó barátok.
- Köszönöm Lewis - sírtam el magam Ő hozzám lépett és megölelt.
- Holnap délelőtt benézünk - mondta Nicole és ő is megölelt.
Így tett mindenki más is. Majd Stefanoval és Rubens-szel együtt visszamentünk a kórházba. További 1 órát várakoztunk, amikor megjelent az orvos.
- A műtét rendben, komplikációmentesen zajlott. A következő 48 órában mély altatásban tartjuk, hogy a megduzzadt agy visszanyerhesse a régi állapotát. A mai éjszakát még lélegeztetőgépre kapcsolva tölti - mondta a doki
- Agykárosodás? - kérdezte Dudu
- Egyelőre még nem lehet tudni, de valószínü, hogy minden rendben lesz az agyával. Persze ez csak az én véleményem. Egyébként megkérdezhetem, hogy a család többi tagja mikor érkezik?
- Holnap délelőtt. Miért? - kérdezte Eduardo meglepve
- Mert akkor pár percre felébresztenénk az altatásból azért, hogy láthassa a családját, illetve leteszteljük, hogy felismeri-e a családot.
- Vagyis így tesztelik le az agyát, hogy rendben van-e? - kérdeztem
- Igen. Reméljük jól reagál majd - mondta Veres doktor úr
- Köszönjük - mondtam majd a doki elment. Pár perccel később Bernie Ecclestone is benézett. Neki is elmondtuk a helyzetet. Jobbulást kívánt Felipének és elment.
Egy kórteremben pihentünk le Felipe kórterme mellett. Habár nem tudtam elaludni. A megérzésem ismét beigazolódott. Néha tévedhetnék! Egyfolytában azon járt az agyam, hogy mi lesz Felipével. Vajon ugyanaz az ember lesz aki volt? Vagy megsérült az agya és nem tudja majd mozgatni valamelyik végtagját, vagy esetleg nem fog ránk emlékezni? És a szemével mi lesz? Tényleg megvakul? Hogy mondjuk majd el neki, hogy soha többé nem versenyezhet? Jézusom! Mindig csak a negatív dolgokra gondolok. Mi van, ha teljesen felépül? Én lennék a világ legboldogabb embere. És az is leszek! Fel fog épülni! Meggyógyul és újra boldogok leszünk! Végül hajnaltájt azért sikerült elaludnom.

Vasárnap 11-kor megérkeztek a Massa szülők, Fernanda és egy brazil orvos Dino Altman. Ö képviseli a családot a sajtó elött. Tony nem tud eljönni, mert dolgozik. Dél körül aztán felébresztették Felipét. A szívem a torkomban dobogott. Ana Elena és Fernanda kezét szorongattam. Nagy nehezen kinyitotta a szemét és ránk nézett. Az orvos megkérdezte, hogy felismeri-e a mellette álló férfit, vagyis az apját. Felipe pedig bólintott, mivel a csövek miatt nem tud még beszélni. Legalábbis remélem, hogy csak azok miatt. Letesztelték a végtagjait is. Mozogtak. Végül visszaaltatták. A doki mosolyogva fordult felénk.
- Ez jó jel! Nagyon úgy néz ki, hogy az agyának semmi baja. Már csak a szeme miatt aggódom.
- Vagyis teljesen felépülhet? - kérdeztem
- A tesztekre nagyon jól reagált. Holnap reggel még felvisszük CT-re, de szerintem az aggyal minden rendben van - mondta majd távozott.
Egy kicsit megkönnyebbültem. De még nincs vége! A harc még nem ért véget! De mondhatnám úgy is, hogy a bajnokság még nem lefutott! Remélem végül Felipe lesz a "bajnok". A túlélőbajnok!

Első díjam :-)

Hihetetlen dolog történt. Megkaptam az első díjamat, amiért hálás köszönet Kimnek. Nem is tudom mit írjak. Nem tudom szavakba önteni, amit érzek. Csak annyit szeretnék mondani, hogy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!!!! Mivel mindkét blogom megkapta a díjat, ezért itt köszönöm meg mindkét blog díját. Remélem továbbra sem fogtok csalódni bennem. Köszönöm, hogy olvastok!

Szabályok:

1) Tedd ki a logót a blogodra!

2) Köszönd meg a díjat akitől kaptad!

3) Írj magadról hét dolgot!

4) Küldd tovább hét embernek!

5) Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!

7 dolog rólam:

1. A nagypapám lengyel volt, tehát a véremben lengyel vér is csörgedez. Nem hiába szeretem Robert Kubicát és Paul Wesley-t(eredeti neve:Pawel Wasilewski)
2. Hiszem, hogy igaz barát csak egy van és én megtaláltam.
3. Hiszek az igaz szerelemben és abban, hogy mindenkinek van egy lelki társa.
4. Forma 1 mániás vagyok. Rajongva imádom FELIPE MASSÁT. De mellette Robert Kubicának és Jaime Alguersuarinak is szurkolok.
5. Kedvenc focicsapatom az FC Barcelona. Kedvenc játékosaim: Xavi Hernandez, Andrés Iniesta, Lionel Messi és Victor Valdés.
6. Utálom a hazug, nagyképű és bunkó embereket.
7. Álmodozó típus vagyok. Egyfolytában álmodozom, így jöttek létre a történeteim.

Blogok, amiknek a díjat ajánlom:

www.felipemassabyzsofi.blogspot.com 

 www.iceheart-merci.blogspot.com
www.barcafanfiction.blogspot.com
www.nina-and-ianbynina.blogspot.com
www.tizlepcso.blogspot.com
www.csillogoarnyek.blogspot.com
www.alarcmogottkimfanfiction.blogspot.com

Még egyszer nagyon szépen köszönöm!

17. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 17. részt! Most kicsit hamarabb jöttem vele, mert a következő hétben nem nagyon érek rá. Éjszakás műszakban dolgozom, szóval nappal alszom, éjjel dolgozom. Valószínűleg még ma lesz rész a Hercegnő a paddockban című törimhez is. Ez már Alexa szemszögéből íródik majd.

Na de térjünk vissza Belláékhoz! Ebben a részben főhősnőnk élete megváltozik és élete talán legrosszabb élményét is átéli.:-( Szerintem ha azt mondom, hogy Magyarország, mindenki tudja mire gondolok.

De akkor jöjjön a rész! És komikat kérek. LÉGYSZI!!!!

Jó olvasást!

Puszi

Krimi88(Kriszti) 

Megérzés

Manuel Sanchez és Elza Alvarez, Bella szülei

 

Miután mindenki köszöntött elmentem átöltözni. Majd felhívtam anyámékat. Eléggé meglepődtek, amikor meghallották a halott lányuk hangját. Gyorsan összefoglaltam nekik a történeteket. Nagyon le voltak törve, amikor közöltem, hogy José Enrique lőtt rám és hogy börtönbe kerül. Megegyeztünk, hogy a jövő héten hazamegyek. Aztán visszamentem a társasághoz.
- Anabella beszélnem kell veled! - szólt a főnök
- Mondja uram! - mondtam
- Mától kezdve csak az Egyesült Államokban vállalhatsz munkát. Holnaptól Taylor Swift testőre vagy Tony-val együtt - mondta ellentmondást nem tűrően majd az orrom alát tolt egy szerződést - Ezt írd alá! Ez igazolja, hogy csak az USA-ban szolgálsz.
Kikerekedett szemekkel néztem rá. De rájöttem miért csinálja ezt. El akar választani Felipétől. De ezt nem hagyom!
- Eszem ágában sincs aláírni - mondtam - Ugyanis mostantól nem dolgozom Önnek - mondtam majd átadtam a fegyveremet és a jelvényemet.
- Azt akarod mondani, hogy.... - kezdte hitetlenkedve
- Felmondok! - fejeztem be
- De miért? - kérdezte
- Mert vannak barátaim és végre van valaki akit a világon mindenkinél jobban szeretek - néztem Felipére - Nem akarom őket veszélybe sodorni. Nem akarok tőlük távol lenni. Nem akarom, hogy naponta azon aggódjanak, hogy hazatérek-e aznap vagy hazatérek-e egyáltalán. Befejeztem - mondtam
- És mit akarsz csinálni? - kérdezte a főnök, illetve ex főnök
- Még nem tudom. Talán találok olyan munkát amihez értek. De nem maradok rendőr - mondtam
- Ebben nem tudlak megakadályozni, szóval elfogadom a felmondásod. Sok szerencsét! - mosolygott rám és megölelt. Majd elköszöntem Tony-tól is és távoztak.
- Munkanélküli lettem - mosolyogtam a többiekre
- Szeretlek! - lépett hozzám Felipe
- Én is szeretlek! - karoltam át a nyakát, majd megcsókolt A többiek tapsolni kezdtek. Majd visszamentünk a szállodába. Egész este beszélgettünk Felipével egymást ölelve. Megkértem, hogy jöjjön velem Spanyolországba a szüleimhez. Ismerje meg őket. Beleegyezett.

Vasárnap este már a Spanyolország felé tartó gépen ültünk. Pár óra múlva már otthon is voltunk. Anyu zokogva borult a nyakamba, majd bemutattam Felipét.
- Anyu, ő itt Felipe a barátom. Felipe, az anyukám Elza Alvarez
- Jó napot asszonyom - mosolygott Felipe anyura
- Apu merre van? - kérdeztem Pont akkor jelent meg az ajtóban.
- Itt vagyok! - mondta - Örülök, hogy élsz.
- Én is. Apu, ő itt Felipe - mutattam a páromra
- Csak nem a barátod? - mosolygott apu. Bólogattam - Manuel Sanchez vagyok - nyújtotta a kezét apu - Nem kell bemutatkoznia. Tudom ki Ön!
- Apu nagy Ferraris - vigyorogtam Felipére
- Szerintem tegeződjünk. A magázás olyan idegen - mondta apu
- Megtiszteltetés lenne - mondta Felipe, majd beszélgettünk egy ideig, aztán elmentünk lefeküdni. Jól elvoltunk Spanyolországban. Mindent megmutattam Felipének Barcelonában. Szombaton pedig megnéztünk egy Barca meccset.

Kedd este aztán indultunk Magyarországra a Magyar nagydíjra. Anyuék imádják Felipét, aminek nagyon örültem, de volt egy rossz előérzetem a futammal kapcsolatban, amit meg is osztottam Nicole-lal és Catherine-nel.
- Rossz előérzetem van. Valami történni fog a hétvégén - mondtam
- Mégis mi? - kérdezte Catherine
- Nem tudom. Csak érzem, hogy valami rossz fog történni. Félek! - mondtam
- Nem fog semmi történni. Minden rendben lesz! - fogta meg a kezem Nicole
- Mindig bejönnek a megérzéseim. Ezért rettegek! - mondtam - Nagyon félek, hogy Felipével történik valami. Amilyen peches biztos éri valami - mondtam szinte sírva
- Nem lesz baj! Ne gondolj rá! Nem fog semmi sem történni. Nyugodj meg! Gondolj pozitív dolgokra. Jól mennek a fiúk. Akár meg is nyerhetik a futamot - mosolygott Nicole
- Lehet. Túlreagálom a dolgot? - kérdeztem
- Egy kicsit. Természetes, hogy félted. Mi is féltjük Heikkit és Lewist. Max annyi probléma lesz, hogy összevesznek azon, hogy melyikük nyeri a futamot - mosolygott Catherine
- Bocs, hogy ilyen paranoiás vagyok - mondtam
- Semmi baj! Érthető! - mondta Catherine
- És milyen érzés a munkanélküli lét? - vigyorgott Nicole
- Fura. Mindig mindenre gyanakszom. Nehéz megszokni, hogy már nem vagyok Felipe testőre - mondtam mosolyogva majd visszamentünk a drágáinkhoz.

Szombaton aztán ugyanaz a rossz érzés kerített hatalmába, mint előző nap. De most erősebb ez az érzés. Ezt megemlítettem Felipének is.
- Rossz érzésem van - mondtam szombat reggel a szállodai szobában. Felipe épp a mobilját kereste.
- Ugyan miért? - kérdezte miközben még mindig kereste a mobilját 

- Nem tudom. Csak úgy érzem, hogy valami komoly dolog fog történni. Valami rossz! Ez nem hagy nyugodni - mondtam kétségbeesve
- Kicsim, csak hiányzik a munka. Már mindenhol veszélyt látsz. Nem történik semmi. Csak annyi, hogy új telefont kell vennem.
- Istenem, ti pasik mindent elhagytok - mondtam majd fogtam a mobilom és megcsörgettem Felipét Csörgött is. A hang az ágy alól jött. És tényleg ott volt.
- Magyarázd meg nekem légyszives, hogy mi a fenét keres a mobilod az ágy alatt? - kérdeztem vigyorogva Erre ő csak nevetett. Annyiban hagytam a dolgot. Ahogy a megérzésemet is. Aztán elkezdődött az időmérő. A Ferrari boxból néztem Eduardoval. A rossz érzésem az idő előrehaladtával egyre csak fokozódott. Minden rendben ment a pályán egészen a 2. etapig. A második etap utolsó percében az egyik Ferraris közölte, hogy az egyik autónk a gumifalba csapódott. A monitoron láttam, hogy Kimi vígan száguldozik. Ebből tudtam, hogy Felipe van a gumifalban. Feszülten néztük Duduval a monitort, hogy mikor száll ki végre. De ez nem történt meg. Még csak meg sem mozdult. Tudtam, hogy baj van. Nagy baj! Azonnal Eduardo keze után kaptam. Rob Smedley, Felipe versenymérnöke szólt, hogy hiába beszél Felipéhez, választ nem kap. A pályafelügyelők szóltak, hogy azonnal küldjenek mentőt. Oda akartam menni, de Dudu és Nicolas Todt, Felipe menedzsere visszatartott. Egy örökkévalóságnak tűnt míg az orvos odaért. Végül kiemelték. Végre! És vitték is a pályakórházba. Közben visszajátszották az esetet. A lélegzetem elakadt. A pánik mégjobban eluralkodott rajtam, amikor megláttam, hogy mi is történt pontosan.

16. fejezet

Sziasztok!

Ezzel  a résszel valaminek vége lesz. Ez  a második alkalom, hogy Felipe szemszögéből is látjuk az eseményeket. Láthatjuk az érzéseit és érezhetjük a fájdalmát. Remélem tetszeni fog. Légyszi komizzatok, mert addig nem hozok új részt, amíg minimum 2 komment nem lesz. Hiányzik a véleményetek, kritikátok. Ha sokat komiztok, akkor gyakrabban hozok részt. Ide is és a másik törihez is.

Puszi

Krimi88(kriszti)

Ügy lezárva!

Felipe szemszöge

Nem lehet! Nem veszíthetem el őt! Istenem! Miért teszed ezt velem? Miért veszed el őt tőlem? Mit tettem ellened, hogy így büntetsz? Nem sok időm volt ezen gondolkodni. Azonnal szívmasszázst kezdtünk el alkalmazni. Tony-val sokáig küzdöttünk Bella életéért, de hiába. A mentősök is csak a halál beálltát tudták megállapítani. Nem akartam ott hagyni. Végignéztem, ahogy hullazsákba teszik. Zokogva léptem ki a motorhome-ból. A rendőrök, mentősök és az újságírók rohangáltak fel-alá. Néhány riporter megrohamozott, de a biztonságiak elküldték őket. Aztán megláttam a szüleimet és az öcsémet felém rohanni.
- Kisfiam jól vagy? Megsérültél? - zokogta anya
- Nem. Semmi bajom. Ez nem az én vérem - mondtam
- Akkor kié? - kérdezte apu
- Belláé - mondtam sírva Épp akkor tolták ki Bella holttestét. A barátaink épp akkor értek oda.
- Úristen! - sikított anyám
- Mi történt? - kérdezte Stefano De válaszolni nem tudtam. Tony elmesélt mindent.
- Hol van Bella? - kérdezte Fernando Tony-tól
- Meghalt - mondta Tony
- Le kell zuhanyoznom! - mondtam remegő hangon Az egész testem remegett. Nem a félelemtől, hanem a lelki fájdalomtól.
- Tony kísérd vissza Felipét a szállodába - mondta Stef  Tony-nak - Felipe! Részvétem! - fordult hozzám Bólogatni tudtam csak. Majd Tony-val, a szüleimmel és az öcsémmel visszamentünk szállodába. Lezuhanyoztam és átöltöztem. Becsomagoltam, de ez is nehezem ment, mert minden rá emlékeztetett. A barátaink késöbb átjöttek egy kicsit beszélgetni. Nem sok kedvem volt beszélgetni. Senkivel sem. Majd elmentek. Azért jól esett, hogy gondoltak rám és átjöttek. Igazi, jó barátok!
- Menjünk haza! - mondtam - Anyu nem lenne gond ha hazaköltöznék a régi szobámba? Nem tudok most abban a házban maradni. Mindenről Bella jut eszembe.
- Hát persze kicsim! Ezt meg sem kellett volna kérdezned - mondta anyu majd megölelt. Miután a rendőrök kihallgattak indultunk haza. Nem sokáig voltam otthon, a következő héten máris lesz a Német nagydíj.Teljesen kiborultam. Csak akkor beszéltem, ha muszáj volt. A szobámban ültem és néztem ki a fejemből vagy sírtam. Ki sem mozdultam a szobából. Szerdán aztán elindultunk Tony-val és a szüleimmel Németországba. A pályán is mindenki segíteni próbált nekem, de nem tudnak. De azért nagyon hálás vagyok nekik.

Pénteken aztán eligazítás kellős közepén ismét túszdrámába keveredtünk. Kb. 12 férfi rontott be gépfegyverrel a kezükben. Ők is értem jöttek. Végre! Elöbb is jöhettek volna. Nem szenvedtem volna eddig. Legalább most Bella után mehetek.
- Gondolom engem keresnek. Itt vagyok. Lőjjenek csak! - léptem elő Aztán egy spanyol férfi lépett elém. Valami olyan ismerős benne.
- Bátor vagy - mondta - Látom kitanított a húgom.
- A húgod? - kérdeztem vissza
- Igen. José Enrique Sanchez Alvarez vagyok. Anabella bátyja. Kár, hogy meg kellett ölnöm - vigyorgott Iszonyatos dühbe gurultam.
- Te szemét! - ordítottam és készültem rávetni magam, de Rubens és Lewis visszatartottak.
- Nyugi! Mindjárt te is mész utána - nevetett
- Azt nem hinném - szólalt meg Tony aztán hirtelen egy csapat kommandós tört be és elfogták a fegyvereseket. Aztán egy magas 50-es férfi lépett be egy másik kommandóssal az oldalán. A kommandós mozgása kísértetiesen hasonlított Belláéra. Oké Felipe! Hagyd abba! Anabella meghalt és nem tér vissza! Aztán a kommandós odalépett Bella bátyjához és rátartotta a fegyverét. Nem hittem a szememnek, amikor a csuklójára néztem. Az a karkötő volt rajta, amit még én adtam Bellának. Aztán lerántotta a fejéről a maszkot. A lélegzetem is elállt, a szívem pedig hevesebben kezdett dobogni. Hihetetlenül boldog lettem. Nehezen álltam meg, hogy ne rohanjak oda és öleljem át.
- Meglepi! - szólalt meg az angyali hang Nem hallucinálok! Tényleg itt van! És él!

Anabella szemszöge

Egy fehér szobában ébredtem fel. A mennyországban vagyok? Meghaltam, akkor valószínű! Hacsak nem a pokol ilyen fehér és meleg. Amit nem hiszek. Körülnéztem. Mindenhol gépek csipogtak mellettem. Korházban vagyok? De ismerős ez a hely. Ez a new yorki főhadiszállás kórház része. Aztán belépett az ajtón a főnököm.
- Örülök. hogy felébredtél Anabella - szólalt meg
- Mi történt? - kérdeztem kábán
- Tony tetszhalottá tett. Így azt hiszik halott vagy. Te voltál az első számú célpont. Tudták, ha téged kiiktatnak, akkor már Felipét nem lesz nehéz megölni. Tony már tudta ezt egy ideje, így kitalálta ezt a tervet. Ha elhitetjük velük, hogy meghaltál, így Felipére az egész banda támad. Élvezni akarják a halálát- mondta Erre én rémülten néztem rá - Nyugodj meg! A kommandósok észrevétlenül kísérik Tony-ékat. A támadás hétvégére várható.
- Ki lőtt rám? - kérdeztem
- A bátyád - mondta az ezredes és lesütötte a szemét
- Meddig voltam tetszhalott? - kérdeztem riadtan
- Ma kedd van. Vagyis 2 napig - mondta
- Hadd vegyek részt az akcióban - könyörögtem
- Még gyenge vagy. A sebed sem gyógyult meg. Nem lehet - mondta
- Csak hadd legyek ott. Ez az én ügyem is - kérleltem
- Rendben - egyezett bele Majd ismertette a pontos tervet. Péntek reggel pedig már Németországban is voltunk. Beöltöztem én is. Nem akartam, hogy idő előtt felismerjenek. Dél körül kaptuk az üzenetet, hogy a támadás épp most zajlik és José Enrique is részese. Sőt ő a vezetőjük. A biztonsági kamerákon keresztül figyeltük a bent zajló eseményeket. Felipe meggyötört arca egyből feltűnt. Szenved, mert azt hiszi meghaltam. Épp neki akart esni a bátyámnak, de Rubiék visszafogták. Hála Istennek! A főnök ekkor jelzett, hogy indulhat a csapat. A fiúk mindenkit elkaptak. És eljött az én időm. Mi is csatlakoztunk a főnökkel a társasághoz. Nehéz volt kivárni, hogy elmondhassam: Élek! Főleg Felipe miatt. Gyűlölet uralkodott el rajtam, amikor megláttam a bátyámat. Odaléptem hozzá, ráfogtam a fegyverem és lerántottam a maszkom. A látvány leírhatatlan volt.
- Meglepi! - mondtam
- Ez lehetetlen! - nyögte José Enrique
- Mi az bátyus, csak nem szellemet látsz? - nevettem - Kezdesz öregedni. Már nem célzol olyan jól. Ide kellett volna - mutattam a szívemre - vagy a fejembe.
- Na mi lesz! Lőjj! - kiabált rám
- Nem. Nem úszod meg ennyivel. A börtönben fogsz megrohadni - ordítottam én is
- Lehet, hogy én oda kerülök, de ettől még halottak vagytok - vigyorgott
- Tévedés. Már mindenkit begyűjtöttünk, aki a CD-n van. Te vagy az utolsó - mosolyogtam
- Vége van! - majd behúztam neki egyet, ami aztán nemcsak neki fájt hanem nekem is.
A sebem eléggé húzódott - Ezt a családunkért kaptad. Amiért elárultál minket. Anyát, apát és engem - ordítottam - Vigyétek a szemem elől!
- Ezzel még nincs vége Anabella! Halott vagy! - ordított mialatt kivitték. Nem igazán tud érdekelni. Miután elvezették a társaság felé fordultam. Vicces képet vágtak. Nevetnem kellett az ábrázatukon.
- Sziasztok! Hiányoztam? - kérdeztem nevetve
- Nagyon - szólalt meg Felipe és folytak a könnyei Amilyen gyorsan csak tudtam odafutottam. Nem érdekelt, hogy ki lát meg, megcsókoltam. Én is elsírtam magam. Aztán a többiek is köszöntöttek. Végére maradt Tony. Neki egyszerűen lekevertem egy pofont. Mindenki meglepődött.
- Hogy merészelted ezt eltitkolni előlem? Ez egy őrült ötlet volt! És amúgy is nekem szólhattál volna. Csakúgy "megölsz"? Mi van ha nem hasba lő hanem fejbe? - mondtam feldúltan
- Tudom, volt benne egy kis kockázat, de tudtam, hogy a bátyád gonosz ugyan, de a saját testvérét nem ölné meg csak úgy - mondta
- Akkor is kockázatos és őrült terv volt - durciztam
- De bevált nem? - rángatta meg a vállát vigyorogva
- Hát persze, hogy bevált! Mindig a legőrültebb ötletek válnak be - mondtam még mindig indulatosan - De azért köszi! - mosolyodtam el
- Szívesen! - mondta majd megölelt Tényleg vége van. Felipe élete most már nincs veszélyben. Legalábbis a pályán kívül. Minden visszatér a régi, nyugis kerékvágásba.

15. fejezet

A rész vendégszereplője: Robert "a világ legnagyobb tinibálványa" Pattinson

Világsztár és a vég

A francia nagydíj eseménymentesen telt el. A Ferrari kezd javulni, de a győzelem még nagyon messze van. A hétvége végén újra Brazília felé vettük az irányt. Az elkövetkezendő hét is úgy telt, mint az előző braziliai hétvége. Tony egyfolytában Fernandával volt elfoglalva, én meg Felipével. Úgy látom a kolléga szerelmes! Végül Tony bejelentette, hogy együtt van Fernandával. Mily meglepő! A hét leteltével mentünk a Brit nagydíj hétvégére Silverstone-ba. Itt is minden nap eseménytelenül zajlott egészen vasárnapig. Délelött Bernie a szokásos eligazítást tartotta. A megbeszélés végén aztán robbant a bomba. Persze nem szó szerint.
- A mai versenyt egy VIP vendég is megtekinti - mondta Bernie
- Ki? - kérdezte Lewis
- Ő egy brit híresség - vigyorgott sejtelmesen a nagyfőnök
Aztán hatalmas zajra lettünk figyelmesek. Sikítozásra, kiabálásra. Még a fényképezőgépek kattogását is hallottuk.
- Csak egy brit hírességet ismerek, akit így imádnak - mondtam
Pont akkor lépett be az ajtón. Semmit sem változott, amióta utoljára láttam. Fekete farmer, a szokásos edzőcipő, egy gyűrött kék póló és egy kockás ing. És az a kócos fej, ami épp rám vigyorog. Ő nem
VIP vendég, ő giga VIP vendég!
- Mindenki kedvenc vámpírja - vigyorogtam vissza rá
- Kellett nekem elvállalni azt a szerepet - forgatta a szemeit Elnevettem magam. Edward Robert Pattinson gyenge pontja.
- Na kérek egy 20 ezer dolcsis puszit - mutogattam az arcomra vigyorogva
- Te kettőt is kapsz - nevetett Rob, majd adott 2 puszit. Ezután mindenkit bemutattunk neki. Jensonnal és Lewis-zal elég jól elvolt. Hát igen! Honfitársak!
- És mi újság Hollywoodban? - kérdeztem
- A szokásos pörgés. Ott is mindenki engem bámul. A paparazzik minden lépésemet figyelik. Szóval Hollywood idegesítő - mondta
- Szóval nem változott semmit - mondtam - És mi a helyzet Kristennel?
- Hú, azt hagyjuk! - mondta
- Mi a baj? - kérdeztem
- Mindenen hisztizik. Számon kér mindenért. Már cigizni sem mehetek ki anélkül, hogy ne szóljak neki előre. Az újságokból mindenképp megtudná hol vagyok. Olyan hisztit lerendezett amikor megtudta, hogy idejövök. Nagyon féltékeny rád - mondta gondterhelten
- Rám? Miért lenne féltékeny rám? - kérdeztem hitetlenkedve
- Azt hiszi, hogy van köztünk valami. Hiába mondom neki, hogy csak barátok vagyunk, hogy nem hozzád jövök. Nem hiszi el. És nekem ebből elegem van - mondta
- Lehet, hogy hagynotok kéne ezt a kapcsolatot. Próbáljatok meg úgy elválni egymástól, hogy a munkát veszélyeztesse. Lépj ki ebből mielőtt még beleőrülsz. A hollywoodi őrületből nem tudsz olyan hamar kilépni. De ha még ezek mellé egy hisztériás barátnő is jön, akkor hamar a gyógyszerekhez, drogokhoz fogsz nyúlni. Inkább hagyd el Kristent minthogy kábítószerfüggő legyél vagy ideg összeroppanásod legyen.
- Nem tudom. Majd beszélek Kristennel. Köszi a jó tanácsokat - mondta majd megölelt.
A tekintetem akaratlanul is Felipére siklott. Nagyon csúnyán nézett ránk. Hányszor mondjam még el neki, hogy mindenkinél jobban szeretem és hogy senki sem változtathat ezen. Azt hiszem megint beszélnem kell vele.
A pilótaparádé után félrevonultunk a box egyik elrejtett zugába.
- Mi a baj? - kérdeztem
- Semmi - mondta morcosan
- Na jó! Hagyjuk a felesleges köröket. Elmondom még egyszer és utoljára. Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek és ezen senki sem változtathat. Csak téged szeretlek - vettem a 2 kezem közé az arcát.
- De ő egy sztár. Bárkit megkaphat. Akárkit - mondta kétségbeesve
- Azért mert ö jelenleg a világ legszexibb pasija, az nem azt jelenti, hogy egyből a karjaiba omlok. Jó pasi! Elismerem. De azért mert jó pasinak tartom, nem fogok egyből befeküdni az ágyába. Én nem vagyok ilyen. Ő csak jó barátom. Nem akarok tőle semmit - mondtam - Ö nem érdekel. Csak te.
- Mit akarsz tőlem? - vigyorgott Felipe
- Mindent. Mindent veled akarok csinálni. Mindent veled akarok átélni - mondtam majd megcsókoltam

A futam simán lement. Épp mindhárman Felipe motorhome-jában voltunk, amikor 2 fegyveres férfi
rontott be és bezárta azt.
- Összejött az édes ötös - vigyorgott az egyik - Akkor most a hölgy - mutatott rám - és az úr - mutatott Tony-ra - szépen, lassan leteszik a földre a fegyverüket, különben lövünk.
Letettük a fegyverünket a földre, de próbáltuk Felipét minél jobban takarni.
- Megtudhatjuk a nevüket uraim? - mosolyogtam rájuk
- Miért akarod tudni? - kérdezte a másik
- Hogy tudjam azoknak a férgeknek a nevét akiket majd börtönbe juttatok - vigyorogtam Erre az első pasi pofon vágott, amitől én földre estem. Aztán a hajamnál fogva rángatott fel és a fejemhez nyomta a fegyvere csövét. Felipe neki akart esni de a másik pasi elkapta és nem engedte tovább.
- Eressze el maga rohadék! - ordított Felipe - Engem akarnak nem? Itt vagyok.
- Igaz! De a parancs az volt, hogy mindegyikőjüknek meg kell halnia - vigyorgott a pasi
Aztán egy pisztolylövést hallottam. Azonnal Felipére néztem. Nem őt érte a lövés. Hála az égnek! Ezután Tony-ra néztem, Ö is jól volt. Mindketten rémülten néztek rám. Pokoli fájdalmat éreztem a hasamban. A lövés engem ért. Összeestem. Felipe azonnal hozzám lépett és az ölébe fektetett.
- Nem lesz semmi baj kicsim - simogatta meg az arcom majd az egyik pólójával leszorította a sebet.
- A sérülése nagyon súlyos. Azonnal kórházi ellátást kell kapnia. - ordított Tony a túszejtőkre. Közben valami injekciót adott be.
- Így is úgy is meg kell halnia - mondta az első barna hajú pasi
- Te elöbb megdöglesz! - nyögtem Erre a szőke hajú elindult felém. Tony azonnal reagált és leteperte. Felipe eközben finoman letett a padlóra és minden erejét bevetve, lendületből behúzott a barnának. Én pedig az elejtett fegyverrel lelőttem. De az erőmből csak ennyire tellett. Éreztem, hogy elfogy az erőm.
- Fázom - nyögtem nehezen
- Nyugi. Azonnal hívunk egy mentőt - mondta Tony
- Nem lesz rá idő! - mondtam
- De lesz! -mondta Tony indulatosan
- Kicsim tarts ki egy kicsit még - mondta Felipe könnyes szemmel
- Nem megy. Gyengülök - mondtam
- Nem fogsz meghalni! Küzdj! - könyörgött Felipe
- Szeretlek! - nyögtem ki nagy nehezen Tudom, hogy itt a vége. De ezt még tudnia kellett. Éreztem, hogy a szívverésem lelassul és végül megáll. Már nem érzek semmit. Csak a fényt látom. Elindultam felé. Vége van. Meghaltam.

Egy érdekes videó

Sziasztok!
Most találtam ezt a videót, amiben Felipe brazil pilóták kérdéseire válaszol. Lucas di Grassi az első kérdező. Az ő kérdésén és Felipe válaszán is jót nevettem. Magyar felirat van alatta, szóval nem gond ha nem értünk portugálul.
http://www.youtube.com/watch?v=t0HA5g67Kbs

14. fejezet

Luiz Antonio és Ana Elena, Felipe szülei Egyébként szerintem Felipe mamája a legdögösebb f1-es anyuka.

Fernanda Massa, Felipe nővére és Tony kiszemeltje

Dudu Massa, Felipe öccse és hasonmása

Bella rucija a részben

A klub ahová mennek

A zene Belláék táncához:
http://www.youtube.com/watch?v=zovE1STcQbs&playnext=1&list=PLE8A197E866484ADB

Szenvedély

Csütörtök reggel ismét én ébredtem előbb. Felipe továbbra is békésen aludt.
Annyira aranyos, amikor alszik! Mondjuk ébren is az! Nem tudtam megállni,
hogy ne adjak neki egy puszit az arcára. Megmozdult ugyan, de nem ébredt
fel. Lementem a konyhába reggelizni. A lányok már fent voltak. De a
konyhában találtam még Fernandot és Felipe anyukáját is.
- Jó reggelt! - köszöntem
- Jó reggelt! Hogy van Felipe? - kérdezte Fernando
- Még alszik. Tegnap este egy kicsit kiborult, de ez érthető reakció, ha a volt
feleséged egy vipera, aki kegyetlenül átejtett - mondtam indulatosan
- Raffaela nem maradt volna vele - jelentette ki Ana Elena
Értetlenül néztem rá, mert nem értettem miről beszél.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá
- Tegnap este felmentünk a szobájába, hogy megnézzük hogy van, de akkor
már aludtatok. Nem hagytad magára. Ö megtette volna. Raffaela nem
ment volna utána. Te sokkal jobban illesz a fiamhoz mint ő. Te feltétel nélkül
szereted őt. Ez már távolról látszik. Te el tudod feledtetni vele azt a sok rosszat
ami történt - mondta Ana Elena és közben megfogta a kezem
- Ő is sokat segített nekem. Miatta hagyom abba a testőrködést - mondtam
- Mi? - szólalt meg mögöttem Tony - Felmondasz?
- Igen. Felipe az utolsó kliensem - mondtam Közben Felipe is leért.
- Miért? - kérdezte Nicole
- Mert elegem van. Nem akarom veszélybe sodorni a családomat, a barátaimat.
Amíg testőrködtem nem volt egy normális kapcsolatom. Ennek véget akarok vetni
- mondtam
- Megértelek - mosolygott Tony - Csak megijedtem, hogy elveszítem a társamat.
De igazad van. Ha már megtaláltad az igazit, akkor ne engedd el.
- Nem fogom. Nem szabadul tőlem egykönnyen - mosolyogtam én is
- Eszem ágában sincs megszabadulni tőled - vigyorgott Felipe
Nem sokkal később a hiányzó két ember, Lewis és Heikki is leért.
Délelőtt főztünk. Délután pedig nappaliban beszélgettünk. Közben a fiúk persze
X-boxoztak.
- Mi lenne, ha ma elmennénk bulizni? - vetette fel az ötletet Nicole
- Ez jó ötlet - mosolygott Raquel
- Felipe ismeri a várost. Ő tudja milyen klubok vannak itt - mondta Heikki
- És van is egy ötletem - vigyorgott Felipe - Szerettek táncolni?
- Igen. Ez a buli lényege nem? - mosolygott Lewis
- Ez egy kicsit latinosabb este lesz - vigyorgott tovább Felipe
Ráhagytuk a dolgot. Estefelé aztán elkezdtünk készülődni. Felipe azt mondta
latinos este lesz, így tánchoz való ruhát vettem fel. Egy spagettipántos térdig érő
piros ruhát vettem fel. A felső része csipkés volt. Ehhez illő piros magassarkút húztam.
A hajam kiengedve maradt és szolid sminket tettem fel. Fernanda és Eduardo is velünk
jön. 7-kor aztán elindultunk. Egy táncklubba mentünk. Jól sejtettük. Táncolni fogunk.
Hangulatos hely! A táncparkett középen van és körülötte vannak az asztalok.
Igazi latin zene volt. Aki ide belép azonnal táncolni akar. Ezt teszi ez a zene.
Iszogattunk, táncoltunk. Eléggé belelendültünk a táncolásba. Egyre szenvedélyesebben
táncoltunk. Felipével egy igen forró és szenvedélyes táncot produkáltunk.
Mikor vége volt a számnak mi is befejeztük a táncolást és egy szenvedélyes csókkal
zártuk a táncunkat. Észrevettük, hogy már csak mi voltunk a parketten és mindenki
minket bámul. Eléggé zavarba jöttünk. Visszaültünk az asztalunkhoz. A többiek persze
vigyorogva fogadtak.
- Ez aztán szexi volt. - vigyorgott Nicole
- Fogalmam sincs mi üthetett belénk. - mondtam zavartan
- Mi tudjuk! Szerelmesek vagytok és ezt leginkább a táncban lehet megmutatni.
- mondta Fernanda
- Ezt az oldaladat még sosem láttuk. - mondta Lewis Felipének
- Ezt az oldalamat csak a családom ismeri. Itt az ideje, hogy nektek is megmutassam.
- mondta Felipe - Te viszont gyakorlott táncos vagy. - fordult felém
- Kicsi koromban balettoztam. A páros táncokat pedig egyenesen imádom. Szeretek
táncolni. - mosolyogtam
- Az látszik. - mosolygott Eduardo
Ezután táncoltunk és iszogattunk még egy ideig, aztán hazamentünk.

Másnap reggel a mi kis társaságunk felbomlott. A barátaink elutaztak. Mindenki hazautazott.
Hárman maradtunk. 

Délután átmentünk Felipe szüleinek házába. Tony feltűnően jól elvolt Fernandával. 

Ezt Felipe is észrevette, így meginvitálta Tony-t egy férfias beszélgetésre.
Félórával késöbb vigyorogva tértek vissza és Tony ott folytatta a 

Fernandával való flörtölést, ahol abbahagyta. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele.
- Moore kettes szabály. - vigyorogtam rá
- Te már megszegted az egyes szabályt tehát a kettes érvényét veszti. - vigyorgott vissza
- Milyen egyes és kettes szabály? - kérdezte Fernanda
- 1. szabály: Soha ne kezdj ki a klienssel! - nézett jelentőségteljesen rám Tony
- 2. szabály: Soha ne kezdj ki a kliens egyik családtagjával, barátjával sem - mondtam
- Nem végzitek túl jól a dolgotokat - szólt közbe Dudu is - Szabályszegők vagytok!
- nézett ránk undorodva, majd elvigyorodott - Egyébként nincs egy dögös rendőrcsaj nálatok New Yorkban?
- Már elnézést? Én mi vagyok? Egy darab fa? - kérdeztem álsértődőtten
- Dehogy drágám! Te vagy a legdögösebb rendőr a világon - ölelt át Felipe - Amúgy pedig
szerinted hagynám, hogy az öcsém rád mozduljon? Meg is ölném.
- Én hősöm! - öleltem át - Egyébként vannak dögös csajok New Yorkban, de ők nem a te súlycsoportod - öltöttem nyelvet Dudura. Erre Eduardo sértődötten levágta magát a kanapéra és nem szólt hozzánk. Mi viszont nagyon jól szórakoztunk ezen.

Szombaton aztán Tony elment Fernandával valahová. Egész nap odalesznek. Legalábbis
a társam ezt mondta. Kettesben maradtunk Felipével. Végre! Együtt főztünk, amiből a 

végére kajacsata lett. A konyha úgy nézett ki mint egy csatatér. A hajunkban, 

a ruhánkban és mindenhol kaja volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lenyaltam 

Felipe arcáról a ketchupot, ami beindította láncreakciót és minket. 

Csókolózni kezdtünk, ami egyre szenvedélyesebb lett. A ruhák hamar 

lekerültek rólunk. Gyengéd simogatások és csókok mutatták, hogy nem
akarunk elsietni semmit. Mindketten mutattuk ezzel a egymásnak, hogy nem kényszerítünk
a másikra semmit és ha akar még visszaléphet. De ez nem történt meg. 

Egyenes út vezetett a legkülönlegesebb és legmámorítóbb élményhez, amit valaha átéltem.

1 óra elteltével az általunk rendetlenné vált konyha közepén feküdtünk ruha nélkül. 

Végül nagy nehezen feltápászkodtunk, felöltöztünk és feltakarítottunk. Az ebéd is elkészült. 

Miután elfogyasztottuk az ebédet és elmosogattunk egymást ölelve néztük a tévét.

Este aztán Tony is hazatért.
- Mi újság gyerekek? Történt valami amíg nem voltam itt? - kérdezte vigyorogva
- Nem. Semmi érdekes nem történt - mondtam
- Akkor miért van ilyen bárgyú vigyor a képeteken? - vigyorgott tovább
- Mondjuk úgy, hogy az ebéd nagyon finomra sikeredett - mosolygott Felipe 

Erre elnevettem magam. Tony értetlenül nézett ránk.
- Nem akarod hallani - mondtam nevetve Ekkor esett le neki.
- Ó! Na ezt tényleg nem akarom hallani. Tartsátok meg magatoknak - fintorgott 

Ezen mi még jobban nevettünk. Végül elmentünk lefeküdni.
A vasárnap is ugyanúgy telt ahogy az előző nap. Tony Fernandával volt, mi pedig
elszórakoztattuk egymást és magunkat. De a nyugis hétnek vége lett és 

szerdán indultunk is Franciaországba. 

A szerdai estét a barátainkkal töltöttük. Jókat nevettünk és beszélgettünk.
Aztán csütörtökön elkezdődött a munka. Amíg Felipe a sajtószobában volt, 

addig én Nicole-lal múlattam az időt.