48. fejezet

Sziasztok!

Megjöttem! Ismét itt van egy új rész a törihez. Valószínűleg csak jövő hétvégén tudom hozni a következő részt, de addig is itt a 48. fejezet, amelyben most Felipe után Bella akad ki és csak a pilóták rábeszélésére nem mond fel. És persze sor kerül a Dél afrikai futball világbajnokság döntőjére is.

Remélem továbbra is kommenteltek és tetszeni fog ez a rész is.

Jó olvasást!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Kiborulás ás a vb döntő

A verseny után a szokásos módon összegyűlt mindenki. Fernando torka szakadtából ordított Robbal, a bírókkal és Felipével is. Egy ideig bírtam, de aztán elszakadt a cérna. Odaléptem Fernandohoz és felpofoztam.

- Megnyugodtál végre? - ordítottam rá - Mindig ezt fogod csinálni? Úgysem változik semmi és ha nem vetted volna észre más is nagyot bukott. Mint ma mint az előző futamon. Sőt! Felipe nagyobbat bukott, mint te! Ezenkívül ha nem idegbeteg módon vezettél volna  akkor az első tízben benne lettél volna úgy ahogy Sebastian. Úgyhogy fogd be végre a szád! - üvöltöttem aztán elővettem a telefonom és tárcsáztam a főnököm számát.

- Kit hívsz? - kérdezte Felipe

- A főnökömet - morogtam majd  fülemhez emeltem a telefont. Ki is csengett. A főnök hamar felvette a telefont.

- Santana - szólalt meg egy mély férfihang a vonal túlsó végén

- Jó napot főnök Anabella vagyok- mondtam

- Á! Anabella Mikor kapom meg a cikket?

- Hamarosan küldöm, de nem erről akartam beszélni. Lenne a jövő héten egy kis ideje rám? - kérdeztem

- Persze Kedd délelőtt jó lesz? - kérdezte

- Igen Kedden 10 körül bemegyek rendben?

- Jó, de miről van szó?

- Azt majd elmondom kedden. Legyen elég annyi, hogy fontos dolgot szeretnék önnel megbeszélni - mondtam

- Kíváncsivá tettél, akkor kedden. Addig is küld majd a cikket!- mondta Senor Santana majd letettük

- Mit akarsz megbeszélni a főnököddel? - kérdezte Fer

- A felmondásomat - feleltem

- Felmondasz, de miért? - döbbent le Felipe

- Mert elegem van ebből az egész őrületből. Mindíg felidegesítem magam valamin és erre még ti is rátesztek egy lapáttal. Jobb lesz nekem is és a babának is ha nem utazom többé veletek.Folyton hisztiztek valamin ás mindenki összeveszik mindenkivel és nekem kell rendet tenni. Ebből nekem már elegem van - mondtam

- Talán igazad van. Gyakran akadunk ki, de nem szeretnénk ha itt hagynál minket - mondta Rob

- Te vagy az , aki helyretesz minket. Ha te nem lennél itt, akkor itt mindenki utálna mindenkit. Kellesz ide! Olyan vagy már, mintha te lennél az autó minden egyes csapatnak. Nélküled nem megy - mondta Felipe kétségbeesetten

- Annyira nem vagyok fontos - mondtam

- De igen! Nem vetted még észre? Te foglalkozol velünk. A balesetem után jöttél és megkérdezted hogy vagyok. Téged nem az érdekel, hogy hogy történt és hogy kinek a hibája hanem én érdekeltelek. Láttam a szemedben, hogy aggódtál. Te vagy az egyetlen újságíró, akit  nem a szenzáció érdekel, hanem a valóság. Nem találsz ki történeteket, hanem az igazat írod meg. Itt mindenki tisztel. Ha összeveszünk és te kiosztasz, akkor nem vitázunk veled, hanem elhallgatunk és behódolunk neked. Te vagy a főnök - mosolygott Mark

- Rád jobban hallgatnak ezek a srácok mint rám - mondta Bernie - Nem mehetsz sehova.

- Maradnod kell! - mondta Fernando

- A babára és rád majd vigyázunk. Szingapúr után úgyse jönnél velünk. Addig még 5 futam van. Annyit csak kibírsz - mondta Felipe könyörögve

- Majd meggondolom - mondtam majd mentünk Lewisékhoz, mivel a vb döntőt együtt nézzük az összes barátunkkal. A meccs durva volt és a hollandok mindent megtettek, hogy megállítsák a spanyol támadást. Sok sárga lap született a meccsen és volt egy piros lap is. Kiállították a holland védőt Heitingát. Kevés helyzet volt így annyira nem volt izgalmas.Mivel a rendes játékidőben nem született gól ezért hosszabbításra került a sor. Eltelt több mint 100 perc a meccsből és azt hittük, hogy tizenegyes párbaj lesz, de a 116. percben Iniesta csodás gólt szerzett és ezzel megnyerte nekünk a vb-t. Ekkor elfelejtettem minden haragomat, amit Fernando iránt éreztem és sikítva ugrottam a nyakába. Mindketten sírva fakadtunk. Egymást ölelve zokogtunk. Alig vártuk, hogy a bíró lefújja a meccset. Aztán megtörtént! Ismét felugrottunk, hiszen történetében először Spanyolország világbajnok lett. Nem csak Dél Afrikában borultak sírva egymás nyakába hanem nálunk is. Ahány spanyol volt a szobában mindenki sírt és csak annyit mondogattunk hogy "Megnyertük!" "Megvan!" meg hogy "Világbajnokok vagyunk!" Mindenki velünk örült, mert tudták, hogy ugyan nem a legjobb formájukat nyújtották a fiúk és azért néha kaptunk bírói segítséget is, de azért megérdemelten került fel Spanyolország a világ tetejére.

A világbajnoki címet jelentő gól Andrés Iniesta tolmácsolásában

A világbajnoki trófea a legjobb kezekbe került méghozzá Iker Casillas óvó kezeibe

Ilyet sem látni minden nap! Ebben a pillanatban nem volt Real-Barca ellentét, nem volt spanyol-katalán különbség. Ezen a napon egy nemzet színeit viselte a két nagy csapat kapusa. Imádom ezt a képet! A két kedvenc hálóőröm látható a képen. Iker Casillas és Victor Valdés

A döntőt jelentő gól szerzője Charles Puyol és a világ legjobb középpályása-Iniesta mellett-Xavi Hernandez (Bella egyébként tőle kapta a spanyol mezét)

Világbajnoki csók

Végül hétfőn indultunk haza Spanyolországba. A hét elején ott leszünk és együtt ünnepelünk a szurkolókkal és a csapattal, a hét második felében pedig Brazília felé vesszük az irányt.

Hétfő délután 3 óra körül szállt le a gépünk pont egy időben a világbajnok spanyol válogatott gépével. Az elsők között gratulálhattunk nekik mivel a kétszeres forma 1-es világbajnoknak mindent megengednek. Nem túlzok ha azt mondom, hogy a fiúk elég illuminált állapotban voltak. Amíg a csapat összeszedte magát és találkozott a spanyol királlyal és a miniszterelnökkel addig mi kipihentük magunkat. Este 9-kor már ismét Madridban voltunk a város főterén ahol a csapatot éltették a szurkolók. Sok fellépő volt, köztük Raqurlék is. Jól szórakoztunk, főleg akkor nevettem jót, mikor Felipe megköszönte a csapatnak, hogy megverték a hollandokat, hiszen az oranje csapata verte ki a brazilokat.

Kedden délelőtt bementem a főnökömhöz és elmeséltem neki, hogy ki akartam lépni, de meggyőztek, hogy maradjak. Délután pedig meglátogattuk Camillát. Sajnos nem volt túl jól, ezért nem sokáig maradtunk. Szerdán pedig mentünk Brazíliába. Sao Paoloban megnéztük azt a kórházat, ahol majd megszülöm a babát. Csütörtökön Fernanda egy nem túl jó hírrel fogadott minket. Közölte ugyanis, hogy szakított Tony-val, mert Tony megcsalta őt. Nem tudtam elhinni amit hallok, ezért erre még rákérdezek Tony-nál. Ezt pénteken meg is tehettem hiszen aznap találkoztam vele. Bevallotta, hogy tényleg megcsalta Fernandát nem is akárkivel. Kiderült, hogy Raffaela őt is behálózta. Baromi dühös lettem rá.

- Nagyot csalódtam benned. Miért pont ezt a nőcskét kellett lefektetned? - mondtam indulatosan

- Csak megtörtént. Azt sem tudtam mit teszek - mentegetőzött

- Mi az hogy nem tudtad? Talán részeg voltál? Tudod mit nem is érdekel. Egy ideig a szemem elé ne kerülj! - vicsorogtam majd felmentem a szobámba.