30. fejezet

Sziasztok!

Húúú! Bocsi! Bocsi! Bocsi azért, hogy sokáig nem jelentkeztem!

Először is MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!

El sem hiszem, hogy majdnem egy hónapja nem hoztam részt! Ezt most azonnal be kell pótolni! Így meg is hoztam a 30. részt, amelyben Bella raboskodásáról olvashattok. 

Jó olvasást és jó komizást!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Rabság

Anabella szemszöge

Mikor kinyitottam a szemem nem láttam semmit. Sötét volt. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez rájöttem, hogy egy tömlöcben vagyok. Lassan rájöttem, hogy elraboltak. A kloroformtól még szédültem, de megpróbáltam felállni. A lábamon lánc volt. Nagyszerű! A falhoz láncoltak. A világon semmi sem volt a tömlöcben csak én meg a lánc. Egyszer csak nyílt az ajtó. A beszűrődő fény szinte megvakított.
- Felébredt a vendégünk? - kérdezte egy igen ismerős hang
- Te rohadt szuka! - ordítottam rá - Elraboltattál? Egyszerűbb lett volna ha azonnal megölsz. Minek ez a sok hűhó? Úgyis ugyanaz a vége! Meghalok.
- Azt akarom, hogy szenvedj! Sokáig szenvedsz még! A hír, amit most mondok, össze fog törni és én ezt élvezni fogom - nevetett Natasa - A kis barátod meghalt! Amíg a srácok veled voltak elfoglalva, addig én szíven szúrtam az alvó szerelmedet - nevetett tovább
- Te rohadék! - ordítottam - Te mocskos szemét gyilkos!
- Azon a kamerán keresztül követem végig a szenvedésedet. Nemsokára újra jövök csak elintézem a társadat is - nevetett majd távozott. Ez a gyilkos megölte Felipét. Az életem egyetlen értelmét. Most már
nincs értelme élnem. Most már nyugodtan megölhet. Felipe nélkül nem akarok élni tovább. Ez a gyilkos mindkét férfit megölte, akit szerettem.Josh után most Felipét is elvette tőlem. Szépen megvárom, amíg Natasa visszatér és kiprovokálom, hogy megöljön. Könnyű lesz! Remélem gyors is. Nem tudom meddig sírhattam, de egyszer csak azt vettem észre, hogy nyílik az ajtó. Egy nem rég látott ismerős lépett be rajta.
- Szia szépségem! - szólalt meg James a volt társam
- Gondolhattam volna, hogy szövetkezel Natasával, hiszen ugyanolyanok vagytok. Kegyetlen gyilkosok - mondtam szipogva
- Anabella én csak téged akarlak. És most megkaptalak - mondta miközben elkezdte simogatni a lábamat.
- Soha nem kapsz meg! - löktem el a kezét - Testestül, lelkestül Felipéjé vagyok. Senki más nem nyúlhat hozzám.
- Azt te csak hiszed! - kapta el a nyakam és a falhoz szorított. Aztán elkezdte a polómat széttépni, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó és Natasa lépett be.
- Hagyd békén! Majd később megkapod. Most dolgunk van! - mondta Natasa keményen
- Szerencséd van! - mondta James majd távoztak Sírva rogytam a földre. Mikor lesz ennek vége? Mikor mehetek már Felipe után?
Felipe szemszöge

Egy teljes nap telt el azóta, amióta Bellát elrabolták. Tony megtudta, hogy a nő, aki megölte Bella barátját megszökött a börtönből. Így már biztosra vesszük, hogy ő rabolta el Anabellát. Tehát Tony-ék utána kezdtek el nyomozni. Délután Tony kapott egy SMS-t, hogy nézzen meg egy webcímet. Nem tudtuk ki küldte, de megnéztük a címet. Egy sötét helyiséget mutatott. Élőben megy az egész! Nehezen, de kivettünk egy alakot a sötétben. Egyből rájöttem, hogy Bellához tartozik az az alak. Hála Istennek még él! Úgy látom a falnál kuporog és sír. Mit tettek veled kicsim? Aztán belép egy férfi, aki beszél hozzá és elkezdi simogatni. Aztán Bella pólóját kezdi letépni. Szerencsére az éppen belépő orosz nő megakadályozta, hogy megerőszakolja Bellát. Ha megtalálom a pasit esküszöm megölöm! Tony mondta, hogy a pasi James Collins, aki Bella átmeneti társa volt. A nő pedig Natasa. Nagyon szenved szegénykém! Bár ott lehetnék vele. Bárcsak magamhoz ölelhetném és megvigasztalhatnám. Aztán megcsörrent Tony mobilja. Hamar letudta a hívást, majd felénk fordult. A szemében mintha reménykedés csillogna.
- Itt vannak Németországban és azt is tudom, hogy hol - mosolygott Tony
- Akkor mire várunk még? - pattantam fel, majd elindultunk a helyszínre A kommandósok behatoltak. Aztán megláttam őt!

Bella szemszöge

A nagy sírásban elaludtam. Talán 1 órát  aludhattam. Arra ébredtem, hogy bejön valaki. James volt. Most mit tegyek? Most biztos nem jön be Natasa, hogy megakadályozza. Egy szót sem szólt csak lenyomott a földre és kigombolta a nadrágom gombját. Közben csókolgatni kezdett. Csak legyen gyorsan vége! Talán ha Felipére gondolok közben hamarabb vége lesz. Aztán megint berontott valaki. Újra Natasa lenne? Nem! Kommandósok! Életemben nem örültem még ennyire a kommandósoknak. Azonnal lerántották rólam Jamest. Aztán belépett ő! Most biztos csak hallucinálok! Hozzám lépett és megölelt. Elég igazinak tűnt. Ekkor jöttem rá, hogy Natasa átvert. Hozzá sem ért! Olyan szorosan öleltem, hogy azt hittem eltöröm a bordáit.
- Kicsim jól vagy? - kérdezte
- Igen. Annyira örülök neked - sírtam el magam
- Nincs semmi baj! Vége van! Itt vagyok veled és nem hagylak el! - mondta és még szorosabban ölelt. A kommandósok megszabadítottak a lánctól. Gyenge voltam és nem tudtam lábra állni, ezért Felipe az ölében vitt ki. A kocsinál összetalálkoztunk Tony-val, aki Natasát vezette épp el. Megkértem Felipét, hogy tegyen le. Nagy nehezen, de letett.
- Halálra fognak ítélni és én ott leszek, amikor leszíjjaznak és beadják a mérget. Az én arcom lesz az amit utoljára látsz - mondtam majd beszálltunk a kocsiba és hazamentünk.Vagyis Michaelékhez. Egyelőre! Korházba akartak vinni, de szerintem felesleges. Csak gyenge vagyok, mert 2 napja nem ittam és nem ettem semmit és fáradt vagyok. Meggyőztem őket, hogy jobb ha hazamegyek. Mikor visszaértünk Schumiékhoz anyám zokogva vetette magát a nyakamba.
- Melyik bolond hívott ide titeket? - kérdeztem anyámékat.
- Kislányom, a TV-ből tudtuk volna meg, hogy elraboltak ha Felipe nem hív fel - mondta apu
- Te mit tettél volna az ő helyében ha őt rabolják el? - kérdezte anyu megróvóan
- Jol van na! Igazatok van! Én is szóltam volna a szüleinek. De most át akarok öltözni és lezuhanyozni. Ezenkívül éhes is vagyok - mondtam
- Összeütök neked valamit, amíg zuhanyozol - ölelt meg Corinna is Bólogattam majd feltántorogtam a szobába és lezuhanyoztam és felvettem egy tiszta és ép ruhát. Felipe persze nem hagyott magamra egy percre sem. Majd lementünk enni. Felfaltam mindent, aztán elköszöntünk mindenkitől és felmentünk Felipével aludni. Végül az ő karjaiban aludtam el.