31. fejezet

MEGLEPI!!! Egy nap alatt két rész! Ezzel szeretnék elnézést kérni tőletek, amiért sokáig nem jelentkeztem!

Még egyszer bocsánat!!!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Bella futószerelése

Ausztrál hétvége

Szombat reggel kómásan támolyogtam le a nappaliba. A gyerekeken kívül már mindenki fenn volt. Egyből Felipe ölébe vetettem magam és szorosan átöleltem.
- Ezt miért kapom? - kérdezte
- Mert szeretlek - motyogtam
- Nem jobban, mint én téged - mosolygott
- Anabella! - szólalt meg Carpenter ezredes
- Csak még 1 perc - emeltem fel a mutatóujjam, de nem néztem rá
- Anabella! Most! - förmedt rám
- Jól van! - mondtam mérgesen és ránéztem
- Ma este utazol velünk vissza New Yorkba.
- Nem akarok - mondtam - Ön már nem a főnököm. Nem kell engedelmeskednem.
- Hétfőn lesz a bátyád tárgyalása, kedden pedig Natasa Petrováé. Mindkét ügyben koronatanú vagy - mondta az ezredes
- Hurrá! - "ujjongtam"
- Szerdán pedig Madridban találkozol a főnököddel Pedro Montanával.
- Honnan ismeri az új főnökömet? - kérdeztem meglepve
- Rendőr vagyok. Kinyomoztam - mosolygott szégyentelenül
- De szerdán Ausztráliába megyek - tiltakoztam
- New Yorkból kedd este mész Spanyolországba. Miután beszéltél a főnököddel utána mehetsz Melbourne-be - mondta
- Úgysem tiltakozhatok ugye? - kérdeztem beletörődve
- Nem bizony! - vigyorgott az ex főnök
Majd elmentem futni, utána pedig becsomagoltam. Este pedig elindultunk New Yorkba.Anyuék már délután hazamentek, Felipe gépe pedig holnap indul.

Hétfőn pedig sor került a bátyám tárgyalására. Tanúskodnom kellett. Nagyon fájt, hogy börtönbe juttatom a saját bátyámat. Az én vallomásom miatt ítélik el és ez nagyon rossz volt. Végül elhangzott az ítélet.
- A bíróság José Enrique Sanchez Alvarezt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli - mondta a bíró
Mikor kiléptem a tárgyalóteremből azonnal rám tőrt a sírás. Elítéltettem a bátyámat, akire mindig is felnéztem. Tony vállán sírtam ki magam. Este felhívtam Felipét, de ismét elsírtam magam. Annyira szeretném ha most itt lenne és átölelne. Nagy nehezen megnyugodtam és lefeküdtem aludni.
Kedden jött a fekete leves. Natasa tárgyalása. Most nem fájdalmat éreztem, hanem gyűlöletet. Ebben az ügyben is vallomást tettem. Majd itt is megszületett a döntés. Ugyanaz, mint a bátyám tárgyalásán. Elégedett voltam, mert a börtönben fog megrohadni. Nem halálbüntetés, de nekem ez is megfelel. Este aztán gépre szálltam és mentem Madridba.A főnökömmel volt találkozóm. Unalmas tárgyalások folytak egészen csütörtökig. Pedig úgy volt, hogy szerdán már Ausztráliában leszek. Ehelyett unalmas megbeszéléseken vettem részt. Péntek reggel végre utazhattam Melbourne-be. A melbourne-i reptérről helikopterrel vittek ki
a pályára. Az ezredes mindent elrendezett. Kedves tőle! Mikor kiértem azonnal a főépületbe mentem, mert épp most szavazzák meg a versenyzők, hogy ki legyen az, aki képviseli az érdekeiket. Ki legyen a GPDA elnöke? Végül Nick Heidfeld nyert. Sebi és Felipe pedig a vezetői testület másik két tagja. Tehát Felipét "előléptették". Még csak időnk sem volt üdvözölni egymást. Ő máris elkezdte az új munkáját, én pedig megírtam a cikkeket. Egyet a szabadedzésekről, egyet pedig az új vezetői testület megszavazásáról. Este a szállodában találkoztunk csak. Most végre megkaptam az ölelést, amire egész nap várok. Még beszélgettünk egy ideig aztán egymás karjaiban aludtunk el.

Szombat reggel mikor felébredtem Felipe már nem volt itt. Korán kiment a pályára. Aztán ránéztem az órára és rájöttem, hogy nincs is olyan korán. Fel akartam kelni, de megszédültem és visszaestem az ágyra. Mikor a szédülés abbamaradt felálltam. Hirtelen hányingerem lett és rohantam is a fürdőszobába. 10 perccel később, amikor jobban lettem lezuhanyoztam, átöltöztem és kimentem a pályára. Úgy döntöttem nem eszem semmit, mert úgyis azonnal kijön. A pálya bejáratánál ismét megszédültem. Szerencsémre Giancarlo épp arra járt és elkísért a Ferrari boxig. Ott persze Felipe egyből aggodalmaskodni kezdett.
- Kicsim, mi a baj? - kérdezte
- Szédülök és hányingerem is van - mondtam
- Reggeliztél ma már? - kérdezte Stefano
- Nem. Biztos az is visszajönne.
- Lehet, hogy ez a baj. Enned kéne valamit - mondta Fernando
- Rendben - mondtam
- Menjünk, együnk valamit - mondta Felipe majd elindultunk és összeszedtük a barátainkat és kajáltunk egyet a Paddockban. Csak egy kis gyümölcsöt ettem. Egy kicsit jobban lettem tőle, de pár perccel később a reggeli elindult felfelé. Meg sem álltam a mosdóig. Nem sokkal később Cathrine utánam jött és segített. 10 perccel később már teljesen jól voltam, így visszamentünk a többiekhez.
- Minden oké? - kérdezte Felipe
- Igen. Most már jól vagyok - mondtam
- Nem kéne egy orvosnak megvizsgálnia? - kérdezte Robert
- Biztos csak egy kis gyomorrontás. Ki tudja mi volt abban a kajának nevezett izében, amit a repülőn adtak - mondtam
- De nem kéne mégis... - kezdte Felipe
- Jól vagyok - mondtam mielőtt még jobban aggódni kezd.
- A színed is jobb - mosolygott Lewis
- Tényleg csak a kaja ártott meg. Köszi, hogy aggódtok, de jól vagyok.
- Egyébként Raquel üzeni, hogy hívd fel. Megsértődött, hogy amióta megkerültél fel sem hívtad. Habár mostanában elég gyakran változik a hangulata - mondta Fer
- Oké. majd felhívom. Már rég fel akartam hívni, de mindig közbejött valami. És hogy van a kismama? - kérdeztem mosolyogva
- A rosszulléteket és a hangulatváltozásokat leszámítva nagyon jól van - mosolygott Fer
Majd a fiúk mentek dolgozni, hiszen mindjárt kezdődik az időmérő és én is nekikezdtem a munkának. Az időmérőt végül Sebi nyerte, az ausztrálok nagy örömére Mark a 2. rajtkockát szerezte meg. A 3. helyről Fernando indulhat. Felipe 5., Rubi 8., Robert 9., Lewis a 11., Heikki pedig a 19. helyről indul. Nem voltak elégedettek. Felipe pampogott, hogy miért nem tudott jobb helyre kerülni. Dühös lettem rá.
- Hagyd már abba! - ordítottam rá - Engem már az is meglepett, hogy Bahreinben 2. lettél azok után, hogy fél évet ki kellett hagynod. Örülnöd kéne, hogy ilyen jól vagy és így sikerült az idénykezdésed egy ilyen súlyos baleset után. Úgyhogy ne hisztizz itt nekem! Örülj annak,  hogy ennyire elől vagy! Sok pilóta cserélne veled. Gondolkodj mielött beszélni kezdesz! - kiabáltam - És most megyek és megírom a cikket az időmérőről.
Majd eltrappoltam. Az sem érdekelt, hogy az egész csapat hallotta. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak dühös lettem rá, de nem haragszom. Majd bocsánatot kérek tőle a szállodában.