46. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem végre a 46. résszel, amiben Felipe egy kicsit kiborul majd ő és Bella megismerkednek egy kedves kislánnyal, aki nagy rajongója Felipének.

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, sokat jelent nekem, hogy írtok. Továbbra is írjátok meg a véleményeteket bátran!

Akkor következzen a 46. fejezet! Jó olvasást!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

A rajongó

Miután visszaértem a Ferrari boxba egyből Felipét kerestem. Nem találtam sehol, ezért odaléptem az éppen a közelben beszélgető Ferhez, Raquelhez, Robhoz és Stefanohoz.

- Sziasztok! Nem láttátok az uramat? - kérdeztem

- Bezárkózott a motorhome-jába és nem hajlandó beengedni senkit - mondta Rob Smedley

- Mi a baja? - kérdeztem

- Nem tudjuk. Kiszállt az autóból, szem szólt egyikünkhöz sem, adott néhány interjút aztán bezárkózott - mondta Stefano

- Te vagy az egyetlen ember, aki kihozhatja onnan - mondta Rob Én pedig Felipe motorhome-jához mentem a többiekkel a nyomomban és kopogtattam az ajtón.

- Hagyjatok békén - kiabált ki Felipe

- 10 másodperced van, hogy beengedj különben rád töröm az ajtót - kiabáltam be

- Anabella kérlek most egyedül akarok lenni - mondta

Egyre dühösebb lettem. Épp visszakiabáltam volna, mikor éreztem, hogy valami megmozdul a hasamban. Azonnal odatettem a kezem és éreztem, ahogy a babánk mocorog.

- Kár, hogy nem te leszel az első, aki érezheti, hogy mozog a babánk - mondtam könnyezve Nem azért sírtam, mert Felipe duzzog, hanem azért, mert ez egy megható pillanat. Eltelt pár másodperc aztán kinyitotta az ajtót és a hasamra tette a kezét. A pici újra mocorogni kezdett. Ő is könnyezve nézett fel rám.

- Most pedig elmeséled, hogy miért duzzogsz! - mondtam Sóhajtott egy nagyot, majd belekezdett.

- Egyre inkább úgy érzem, hogy a csapat inkább Fernandot támogatja. A legfőbb szponzorunk a Santander, egy spanyol bank, aki csak Fernando miatt szponzorál minket. Én pedig nem tudok ezen változtatni - mondta letörten

- Felipe tudod, hogy ez nem igaz - szólalt meg Stefano

- Bizonyos szempontból igaza van - mondta Fer Mindenki meglepetten nézett rá. Még Felipe is - Többet foglalkoztok velem mint vele. Az elején még annak tudtam be, hogy új vagyok és csak segíteni akartok, de mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy engem tekintetek első számú pilótának holott azt mondjátok mindenkinek, hogy nincs csapatsorrend. Ez így igazságtalan! Szeretném ha ezentúl mindketten ugyanannyi segítséget és támogatást kapnánk - fordult Fer Stefanohoz

- És én még azt hittem, hogy egymás ellen fordultok. Erre egymás mellé álltok és szembefordultok a csapattal - hitetlenkedtem

- Igazatok van! Ezentúl egyenlő bánásmódban részesültök - mosolygott Stefano a fiúkra majd elment. Felipe és Fer pedig mosolyogva ölelték meg egymást. Majd mind mentünk haza.

A hétfői nap azzal telt, hogy vásárolgattunk, főleg nekem és a babának.

Kedden pedig egy kórházba mentünk, ahol egy leukémiás kislányt látogattunk meg. Nagy Massa rajongó ezért a születésnapjára azt kérte, hadd találkozzon a kedvencével. A szülei pár hónapja írtak nekünk levelet és abban kérték meg Felipét, hogy találkozzon a kislánnyal. Így az egész napot vele töltöttük. A kislányt Camilla Suarez Martineznek hívják. Ő egy kedves és életvidám kislány. Egyáltalán nem látszik betegnek, de az édesanyja szerint az állapota egyik percről a másikra rosszabbodhat. Az orvosok megengedték, hogy elvigyük egy pár órára, habár maszkot kellett viselnie nehogy elkapjon valami vírust, mert abba bele is halhat. Elvittük ebédelni és fagyizni majd meglátogattuk az állatkertet is. Aztán a parkban leültünk egy padra és beszélgettünk. Visszafelé menet Felipe rengeteg ajándékot, játékot vett neki. Visszaérve a kórházba megígértük neki, hogy hamarosan újra meglátogatjuk.

Szerdán délelőtt elmentünk anyuékhoz. Szerencsére apu már otthon lábadozott. Nekik is meséltünk Camilláról.

- Az a kislány nagyon kedves és nem úgy viseli a betegséget mintha az a halálát okozná, pedig ez a betegség halálos - mondtam

- Tudod kicsim a Camilla név tökéletes lenne a lányunknak. Szeretném ha a mi kislányunk is ilyen kedves és vidám lenne - mosolygott Felipe

- Erre már én is gondoltam - vallottam be - Camilla a tökéletes névadó. Már csak neki kell beleegyeznie.

Péntekig bírtuk. Akkor újra meglátogattuk az újdonsült barátunkat.

- Lenne egy kérésünk - mosolyogtam rá

- Ti kértek tőlem valamit? - hitetlenkedett

- Igen. Mint tudod hamarosan lesz egy kisbabánk. Lesz egy kislányunk de ezt a családunkon, néhány barátunkon és rajtad kívül nem tudja senki és szeretnénk ha megtartanád ezt a titkot. Ez a mi kis titkunk. De az igazi kérésünk csak most jön. Szeretnénk őt rólad elnevezni. Szeretnénk ha őt is Camillának hívnák. Engedélyezed? - kérdezte Felipe

- Most komolyan rólam akarjátok elnevezni a kicsit? - kérdezte még mindig meglepetten

- Igen, mert szeretnénk ha olyan erős és életvidám lenne mint te - mondtam

- Szóval áldásodat adod a választásunkra? Leszel a baba névadója? - kérdezte Felipe

- Persze - mondta majd megölelt minket

Szombaton és vasárnap a tengerparton süttettük a hasunkat. Felipe egész hétvégén dühöngött hol a futamon történteken, hol azon, hogy a hollandok kiverték a brazilokat a Vb-n. Ezután elhatározta, hogy a spanyoloknak szurkol. Ezt szombaton meg is tehette. Ennek öröm lett a vége, mert nyertünk 1-0-ra Paraguay ellen. A 2. félidőben először Paraguay kapott egy tizenegyest, amit Casillas hárított. Pár másodperccel később pedig már Spanyolország kapott tizit, amit pedig Villar a paraguayi kapus hárított. Az utolsó percekben Villa gólt szerzett és ezzel elődöntőben vagyunk, ahol a legnehezebb ellenfél vár ránk. A németek! Biztos vitázom egy sort Schumival, hiszen vasárnap érkezik Corinnával és a többiekkel együtt. Lewis nem jön, mert családi eseményre megy, ami nem is baj, mert Felipe és Fernando még mindig neheztel rá a futamon történtek miatt. Nem kell még több balhé. De azt hiszem izgalmas és kellemes hét előtt állunk.