19. fejezet

Sziasztok!

Megjöttem a következő résszel. Ebben a részben Belláék egy új barátra tesznek szert nem is akárkinek a személyében. Azt is meglátjuk ebben a fejezetben, hogy Bella hogy éli meg Felipe kórházban töltött napjait. És amint látjátok új fejlécem van. Remélem tetszik!

A kommenteket nagyon szépen köszönöm. Mint látjátok elég 2 komi ahhoz, hogy új részt hozzak.

Jöjjön akkor a rész és továbbra is várom a komikat!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Az új barát:-) Mostantól ő is becsatlakozik.

Jobbulás és egy új barát

Vasárnap a futam után kimentem a pályára, ahol már a pilóták gyülekeztek, hogy mielőtt hazamennek megtudják a legfrissebb híreket Felipéről. Egy halvány mosoly kíséretében léptem be a tárgyalóterembe.
- Hogy van Felipe? - kérdezte egyből Rubens
- Jó hírrel szolgálhatok - mosolyogtam - Hála Istennek nincs agykárosodása. Legalábbis az előzetes vizsgálatok ezt mutatják.
Láttam, hogy mindenki megkönnyebbül. Tényleg aggódtak Felipéért.
- Mikor engedik ki? - kérdezte Sebi
- Ó! Ott még nem tartunk. De szerintem 2 hét és utazhatunk haza - mondtam
- És a szeme? - kérdezte Heidfeld
- Nem tudom. Még eléggé dagadt. Az orvosok szerint megsérült néhány szemideg, de azt még nem tudni, hogy milyen mértékben. Az majd csak pár nap múlva derül ki.
- Meddig altatják még? - kérdezte Mark
- Azt mondták még holnapig biztosan. Holnap hagyják abba az altató adagolását - mondtam Komolyan úgy érzem magam mintha interjút adnék!
- Ezek szerint túl van az életveszélyen? - kérdezte Nico
- Nem, még távol sem. A súlyos életveszély már nem áll fenn, de még bármi történhet - mondtam
- Annyira szeretnék maradni, de vár a feleségem. Annyira jó lenne ha kétfelé tudnék szakadni - mondta Rubens könnyes szemmel
- Menj haza Rubi! A feleségednek és a gyerekeidnek szüksége van rád. Felipe tudja, hogy lélekben vele vagy. Tudja, hogy mind vele vagytok. Hidd el Rubi, téged hív fel elsőként ha már teljesen éber lesz.
Menj csak haza, nem fog rád haragudni azért, mert nem vagy itt. Családapa vagy! Otthon a helyed! - mondtam
- Biztos? - kérdezte
- Igen. Biztos - mondtam - Ja, és Lewis gratulálok a futamgyőzelmedhez. Kimi, neked pedig a dobogóhoz - mondtam
- Köszi - mondta Kimi
- Te még erre is gondolsz. Köszönöm! Kedves vagy! - mosolygott Lewis
- Na én visszamegyek a kórházba. Majd találkozunk - mondtam majd mindenkitől elköszöntem és visszamentem a párom betegágyához. Annyit voltam Felipével amennyit csak lehetett. Éjszaka is az ő szobájában aludtam.

Hétfő délelőtt Luca Di Montezemolo is bejött. Felipe akkor még nem volt magánál. A Ferrari elnöke biztosított minket a támogatásáról. Kedves volt tőle, hogy eljött Magyarországra csak Felipe miatt.
Délután aztán abbahagyták az altató adagolását. Felipe lassan nyitotta ki a szemét. Körülnézett majd a tekintete megállapodott rajtam. Rámosolyogtam. Majd az orvosok feltettek neki néhány kérdést, amire
kézmozdulatokkal és bólintással válaszolt. Mivel elég kába volt még elég hamar visszaaludt. Estefelé kivették a csövet torkából, hogy tudjon beszélni. Ekkor még nem beszélt sokat, csak rövid válaszokat adott. Például megkérdezték, hogy hogy hívják az édesapját. Minden kérdésre jól válaszolt.Ami tökéletes, mert így már biztosra tudtuk, hogy nincs agy károsodása. Egy kicsit megkönnyebbültem, mikor az orvos hivatalosan is megerősítette, hogy túl van az életveszélyen. Este, mikor már éberebb volt hozta a szokásos formáját. Ki akarta húzni az orrából a csövet, de Eduardo elkapta a kezét. Felipét azonban nem kellett félteni. Erre ő azt mondta:
- Engedd el a kezemet légyszíves!
Eduardo mosolyogva teljesítette a kérést. Napok óta először tudtam önfeledten mosolyogni.

Kedden aztán Felipe felhívta telefonon Rubenst. Először nem érte el, de másodszor sikerült.
- Szia Rubi! Esküszöm visszaadom a rugódat! - nevetett Felipe Erre én mérgesen néztem rá. Miért viccelődik ezen? Majdnem meghalt! Hogy pusztulna el az összes rugó! Dühöngtem magamban egy darabig aztán belenyugodtam, hogy Felipe márcsak ilyen! Jól kibeszélték magukat aztán megérkezett Stefano is.
- Szia Felipe! Hogy vagy? - kérdezte a csapatfőnök
- Jól vagyok. Köszönöm. Bocs, hogy összetörtem a kocsit - válaszolt olaszul Elég nagyot néztünk Stefanoval, de nagyon örültünk.
- Nem érdekes! Annyiszor töröd össze ahányszor csak akarod. - nevetett Stefano
- Csak nehogy a szaván fogjam főnök! - mondta mosolyogva Felipe
Miután Stefano elment Felipe kinyitotta a sérült szemét és közölte, hogy köszöni szépen tökéletesen lát vele. Most jött el az a pillanat amikor már tudtam, hogy minden rendben lesz. Éreztem, hogy a sírás fojtogat.
Nem akartam elötte sírni, így kimentem az ajtó elé és ott sírtam el magam. Ana Elena utánam jött és az ő vállán sírtam ki magam. Nem a szomorúságtól sírtam, hanem a megkönnyebbüléstől, az örömtől. Mikor megnyugodtam visszamentünk. De Felipe észrevette, hogy sírtam. Elmondtam neki, hogy csak megnyugodtam, hogy minden oké. Nincs semmi baj sem a szemével sem az agyával. Habár az utóbbiban nem vagyok biztos, mert Felipe mindíg is lökött volt egy kicsit. És ez csak fokozódhat ezután. De nem baj én így lökötten szeretem. Felipe immár 3 nyelven beszélt. Az orvosokkal angolul, a családdal portugálul, Stefanoval olaszul velem pedig váltogatta a három nyelvet. Délután aztán megérkezett Jean Todt és a párja. Egész délután beszélgettek. Egy percre sem hagytam magára. Nincs az a pénz amiért megtenném.
A hét folyamán rengeteg látogatója volt. Közülük a legfontosabb Michael Schumacher volt. Sokat nevetgéltek. A két bohóc újra egymásra talált. De a legmeglepőbb látogató csütörtökön érkezett. A kórház étkezőjében futottunk össze. Rá sem ismertem. Ő szólított meg.
- Bella! Beszélnem kell Felipével! - jött az ismerős hang
Egy fekete farmer volt rajta, fekete edzőcipővel és egy fehér csuklyás melegítőfelső. Pulcsi 40°C-ban? A csuklyát teljesen a fejére húzta, így alig láttam az arcát. Napszemüveget is viselt nehogy felismerjék. Teljesen ledöbbentem, amikor rájöttem ki is szólított le.
- Kimi? Te mit keresel itt? - kérdeztem meglepve
- Beszélnem kell Felipével. Bocsánatot kell tőle kérnem. Nem bírom tovább ezt a lelkiismeretfurdalást. Kérlek segíts! - mondta könyörögve
- Gyere! - kezdtem el rángatni Megértettem végre, miért bújt csuklya és napszemcsi alá. Nem akarta, hogy meglássák. Nem akarta, hogy rájöjjenek, hogy Magyarországon járt. Nem maga miatt, hanem Felipe miatt. Ez a Kimi gyerek nem is olyan szemét! A kórterembe érve vette csak le a csuklyát és a szemüveget. Ugyanolyan elképedt arcok fogadták, mint amilyen az enyém lehetett.
- Mi addig menjünk le kávézni, amíg ők beszélgetnek - mondtam a többieknek
- Nem kell! Maradjatok csak. Nem titkos amit mondani akarok -mondta Kimi, majd Felipéhez fordult - Örülök, hogy jobban vagy.
- Köszönöm. Mit akartál velem megbeszélni? - kérdezte Felipe még mindig meglepetten Nem látszott dühösnek. Ez biztató!
- Rettenetes lelkiismeretfurdalásom van azóta, amióta elkövettem azt a hibát. Mindíg rendes és barátságos voltál velem. Erre én ezt teszem veled. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Ha nem bocsátasz meg azt is megértem. Egy szemét görény voltam. Megérdemlem, hogy örökre megutálj. Csak azt akartam, hogy ezt tudd! - mondta Kimi, majd elindult az ajtó felé
- Még nem fejeztük be a beszélgetést. - szólalt meg Felipe határozott hangon. Lehet, hogy mégsem bocsát meg? - Igazából szívességet tettél azzal, hogy lefeküdtél a feleségemmel. - Ezen aztán meglepődtünk. Főleg Kimi - Te segítettél nekem rájönni arra, hogy milyen számító hárpia is a volt feleségem. Nem azért váltunk el, mert megcsalt. Az csak pont volt az "I"-n. Már előtte sem volt rendben a házasságunk. Te csak segítettél a válás mellett dönteni. Ezenkívül ha mindez nem történik meg, nem találkozom életem szerelmével Anabellával - mondta és megfogta a kezem Meghatódtam mindattól amit mondott. Felipe egy szent! Ez most végképp kiderült - Köszönöm! - nyújtott kezet Kiminek
- Erre nem számítottam. Köszönöm - mondta Kimi mosolyogva, majd elfogadta a felé nyújtott kezet.
- Legyünk barátok! - mondta Felipe Kimi bólintott Így lett gyűlöletből barátság.