52. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a legújabb résszel. Remélem tetszeni fog. Az eddigi komikért köszönet Lilinek, akinek köszönöm a díjat is! Hamarosan ki is teszem.

A mai részben a tragédiák sorozata folytatódik és Bella a végső leszámolásra készül a legnagyobb ellenfelével.

Jó olvasást és még egyszer köszönet a komikért Lilinek!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Túszejtés

Bella a jótékonysági esten

Natasa ha valaki nem emlékezne rá

Nagyszerű! Ezt, hogy élem túl? Pláne úgy, hogy mindenki más életét is megmentsem. Nehéz feladat lesz! A fegyveresek körbevették a társaságot, Natasa pedig megindult felém. Tony és Kyle azonnal elém álltak, hogy megvédjenek.

- Anabella - hallottam meg Natasa kárörvendő hangját

- Natasa erre az egészre semmi szükség. Engedd el a többieket, én kellek neked! - mondtam

- Nem! Kell egy kis móka az életembe. És mielőtt meghalsz még végignézed néhány barátod halálát - lépett oda Raquelékhez és a barátnőm fejéhez tartotta a fegyvert. Fernando azonnal magához rántotta a feleségét és elé állt. Én is nehezen álltam meg, hogy oda ne rohanjak, de tudtam, hogy azzal csak a barátaim halálát okoznám. Ezért próbáltam nyugodt maradni. Reméltem, hogy nem sodrom veszélybe a barátaimat egy esetleges dühkitörés következtében.

- Felesleges lenne ha őket is megölnéd. Nekik ehhez semmi közük csak nekem és Tony-nak. Mi itt maradunk, de a többieket engedd el! - mondtam Erre Kyle csak felmordult.

- Nénikém te mit keresel itt? - lépett elő Vitalij A fegyveresek egyből ráfogták a fegyverüket, de Natasa azonnal leintette őket.

- Vitalij! Neked nem szabadna itt lenned - mondta Natasa meglepetten

- Őt is megölöd? Ő is kap egy golyót a fejébe ahogy itt mindenki? - kérdeztem és tudtam, hogy ezzel megfogtam.

- Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de őt nem tudnám bántani. Mégiscsak az unokaöcsém - mondta felháborodottan

- Akkor engedje el! - mondta Felipe Meglepődtem azon, hogy ilyen nyugodtnak néz ki az arca. Tudtam, hogy félt minket. Engem, a babát a családot és a barátainkat. De egyenlőre tartja magát. - Ne akarja, hogy Vitalij végignézze, hogy a nagynénje hogyan végez ki minket!

- Nem megyek sehová!- morgott Vita majd Natasához fordult - Nénikém, kérlek engedd el őket!

- Sajnálom Vitalij, de nem lehet! És a gyilkolást most kezdem - mondta kísérteties hangon és a fegyverét Fernandára emelte.

- Te gyáva, hazug, gyilkos szuka! - ordítottam rá Hátha fel tudom magamra hívni a figyelmét és nem bántja a sógornőmet. Felém fordult és a fegyvere csövével már én néztem szembe. Tudtam, hogy lőni fog! Láttam a szemében az elszántságot és a gyűlöletet. Aztán már csak a lövés hangját hallottam és Tony elém vetett testét láttam. A következő pillanatban Tony már a földön feküdt. A golyó őt találta el méghozzá a mellkasán. Azonnal melléguggoltam és a sebre tettem a kezem.

- Nem így terveztem, de egyenlőre így is jó lesz - vigyorgott Natasa Igyekeztem inkább a földön fekvő barátomra figyelni ahelyett, hogy Natasára támadnék.

- Tony, mért csináltad? - kérdeztem a sírástól akadozva

- Ez a munkám! - mosolygott erőtlenül - Tudod, hogy inkább meghalok helyetted, de nem hagyom, hogy bántódásod essen - nyögte

- Sajnálom, hogy az utóbbi időben szemét voltam veled - sírtam

- Nyugi Bella! Soha sem haragudtam rád érte. Sőt! Megérdemeltem. De most itt az út vége.

- Nem! Nem fogsz meghalni! - győzködtem őt és magamat is - Natasa! Engedd el Tony-t kérlek! Sürgősen orvosra van szüksége.

- Soha! Szenvedj csak! - nevetett

- Szerettem Fernandát! Még most is szeretem, de elkövettem egy hibát, amit soha nem bocsátok meg magamnak. Erre most meghalok mielőtt jóvá tehetném - nyögte egyre nehezebben

- Nem fogsz meghalni - térdelt mellénk Fernanda Kyle-lal együtt - Tudom, hogy szerettél. Tudom, hogy nem szándékosan tetted, amit tettél. Nem haragszom rád!

- Köszönöm - mosolygott halványan Fernandára majd Kyle-ra tekintett - Vigyázz rá haver, mert ez a lány egy hatalmas kincs!

- Ígérem vigyázok mindkettőre -mondta Kyle, mert tudta, hogy lehet, hogy Tony egyes számban beszélt, de valójában Fernandára és rám is gondolt.

- Akkor most már nyugodtan halhatok meg - mondta Tony majd becsukta a szemét a keze kicsúszott a kezeim közül. Tudtam, hogy vége van! Tony meghalt! Legszívesebben zokogva borultam volna Felipe nyakába, de azt majd később. Előbb lerendezem Natasát. Ismét elvett tőlem valakit, akit szeretek. Josh után most Tony-t is elvette tőlem és ezt most nem hagyom megtorlás nélkül. Iszonyú düh kerített a hatalmába. A vörös köd leszállt a szememre. Abban a pillanatban csak egy célom volt. Szitává lőni Natasát és ehhez a fegyverem is megvolt. A kezembe vettem Tony földön heverő fegyverét és felálltam. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. A düh és a gyűlölet irányított.

- Hé Natasa! Ideje, hogy lejátsszuk végre! - mondtam és a fegyvert ráemeltem és lőttem, de nem történt semmi. Újra lőttem, de semmi sem történt, majd lőttem újra és újra, de semmi.

- Ez nem jött be! Előre gondolkodtam és megbabráltam a fegyvereket - nevetett majd újra rám emelte a fegyverét és közelebb lépett. Már éreztem a fegyvere csövét a homlokomon, de nem sokáig, mert újra leengedte a kezét. Rálökött a mögöttem lévő asztalra, rám vetette magát és fojtogatni kezdett. Levegőért kapkodtam, kapálóztam. Az erőm elhagyott. Először fehér foltokat láttam majd a hallásomat és a látásomat is elvesztettem. A következő pillanatban újra kaptam levegőt és a hallásom és a látásom is visszatért. Láttam, hogy Natasa a vállát fogja, ami vérzik. Majd Felipét láttam meg egy fegyverrel a kezében. Natasa egyből rá akart támadni, de szerencsére gyorsan kapcsoltam és Natasa földön heverő fegyverét kaptam fel és löttem. Majd újra, újra és újra. Az egész tárat kilőttem. Natasa-mielőtt hozzáérhetett volna Felipéhez-holtan esett össze. A többi fegyveres lőni akart, de ekkor kommandósok rontottak be és megmentettek minket. Azonnal Felipéhez rohantam és megöleltem.

- Jól vagytok? - kérdezte

- Igen És te? - kérdeztem vissza

- Persze, jól vagyok - mondta

- Mindenki jól van? - kérdeztem a többiektől Mind bólintottak. Csupán két holttest hevert a földön. Natasáé és Tony-é. Ekkor elhagyott minden erőm és összeestem. A következő emlékem az, hogy egy kórházban ébredek és elég kába vagyok.

- Mi történt? - kérdeztem akadozva

- Elájultál - mondta Felipe majd belépett az orvos.

- Jó napot Senora Massa! Dr. David Almeida vagyok. Örülök, hogy felébredt - mondta a doki

- Mi történt velem?

- A baba kevés oxigénhez jutott és jelezte, hogy oxigénre lenne szüksége, de a túl nagy sokk is hozzájárult az ájuláshoz. Ezentúl pihenjen többet és kerülje a stresszes helyzeteket - mondta

- Könnyű azt mondani - sóhajtottam

- Ha ez a baba sokat jelent önnek akkor megteszi - mondta a doki majd elment

- El sem hiszem, hogy Tony elment - mondtam pár perccel később Felipének - és olyan gonosz voltam vele - sírtam el magam Felipe azonnal mellém feküdt és átölelt. Percekig zokogtam ő pedig csak ringatott. A kórházból csak vasárnap engedtek ki. Tony temetése szerda délben volt. Tony szülei ugyanúgy kiborultak ahogyan én. Még aznap este indultunk Belgiumba. Ahogy tudom betartom a doki tanácsait és minden konfliktushelyzetet kerülök. Csütörtökön hajnalban meg is érkeztünk és már le is feküdtünk aludni. Még aznap dél körül már a pályán voltam.

-