36. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem az új résszel, ami nem lett túl hosszú. Ettől függetlenül egész jó lett.

Ebben a részben Bella-ahogy a cím is jelzi-találkozik egy régi ismerősével, aki megpróbálja szétválasztani Bellát és Felipét. Vajon sikerül neki? Kiderül a 36. fejezetből.

Könyörgök valaki írjon kommentet!!!!! Pár szó bőven elég. Mától minden kommentre válaszolni is fogok!

Jó olvasást!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Roberto Mora

Régi, nem túl kedves ismerős

Mi is hazautaztunk. Felipe már hétfőn Rioba ment, hátha tud segíteni, de nem engedték be a városba. Csak annyit tudunk tenni, hogy egy nagyobb összeget ajánlunk fel az áldozatok családtagjainak és a város újjáépítéséhez. Amíg Felipe Rio ügyét intézte addig én a jótékonysági meccsünk részleteit beszéltem át Schumival telefonon. Közben még az esküvőt is szervezgettem, de Caroline kézben tart mindent. Azért pihenésre is volt időm. Sőt! A keddi nap pihenéssel telt. De aztán szerdán indultunk is Kínába. Kicsit tartottam a helyszíntől, ugyanis ma reggel volt egy földrengés. Aztán kiderült, hogy nem is arra amerre mi leszünk. Megkönnyebbültem ettől a ténytől.

Csütörtökön pilótaeligazításon voltunk. Én vagyok az egyetlen újságíró, aki bemehet erre az eseményre. Nem igazán figyeltem arra, amiről beszéltek, mert az esküvő szervezésével voltam elfoglalva. De aztán valami mégis felkeltette a figyelmemet.

- Fiúk, bemutatom nektek az új biztonsági főnököt Roberto Morát - hallottam meg Bernie hangját Felnéztem és tényleg ő állt ott. Na ne már!

- Ez mit keres itt? - kiáltottam fel dühösen

- Bella baby, rég nem láttuk egymást - vigyorgott rám

- Hagyjuk ezt! Inkább azt meséld el, hogy mit keresel itt? - kérdeztem újra

- Drágám, amint hallottad én vagyok az új biztonsági főnök.

- Ettől a perctől kezdve úgy kerülj engem mint a pestist. Hozzám se merj szólni különben szétverem a képed. Érthető? - kérdeztem dühösen

- Mi bajod velem? - kérdezte ártatlanul

- Csak annyi, hogy rosszul vagyok tőled - jelentettem ki és közben a kezeimmel hadonásztam

- Mi ez a bizsu az ujjadon? - mutatott a gyűrűmre

- Bizsu? Ez bizsu? Egy évi fizetésed nem lenne elég arra, hogy egy ilyet megvegyél. Úgyhogy ne merd leszólni az eljegyzési gyűrűmet! - kiabáltam vele

- A midet? Te férjhez mész? - vigyorgott

- Igen. Egy hónap múlva - mondtam büszkén

- Nem csinálod végig - vigyorgott - Te zsaru vagy! Szabad szellem. Soha nem bírtad a kötöttségeket.

- Én már nem vagyok rendőr. Egyébként valószínűleg rossz a memóriád, ugyanis te voltál az, aki nem tudott megmaradni egy kapcsolatban. Te csaltál meg a legjobb barátnőmmel. Erről jut eszembe! Hogy van Sylvia? - förmedtem rá Dühít, hogy ilyeneket mond. Főleg Felipe előtt.

- Az már a múlt szivi! - mondta nyugodtan

- Csak ne gyere a közelembe és akkor nem verlek péppé - mondtam majd otthagytam. A szállodába mentem, hogy megnyugodjak. Megint rám jött egy sírógörcs. Befeküdtem az ágyba és ott sírtam. Két órával később Felipe is megérkezett. Befeküdt mellém és átölelt. Fél óra telt el így, aztán megnyugodtam.

- Jobban vagy? - kérdezte

- Igen. Sokkal. Csak az a kretén ne szóljon hozzám többé - morogtam

- Nem tudod megbocsátani, hogy megcsalt - állapította meg

- A legjobb barátnőmmel csalt meg. Ezt nem tudom megbocsátani. Nem csak a kapcsolatunkat tették tönkre, hanem a Sylviával való barátságomat is.

- Bocsáss meg neki! - mondta, de mivel dühösen néztem rá folytatta - Nézd kicsim, ha továbbra is gyűlölni fogod, akkor nem tudsz majd nyugodtan dolgozni. Mától ő is itt dolgozik és nem éreznéd itt jól magad ha kerülnöd kellene. Nem akarom, hogy még egyszer ilyen állapotba kerülj. Én sem örülök neki, hogy itt van elvégre ő a te volt barátod. Beszélj vele. Bocsáss meg neki! - mondta

- Szavakkal nem lehet leírni mennyire szeretlek. Egy pasi sem tanácsolná azt a barátnőjének, hogy bocsásson meg a volt pasijának. Te mégis megtetted. És ettől csak még jobban szeretlek - mondtam Erre ő megcsókolt, majd egymás karjaiban aludtunk el.

Pénteken úgy döntöttem, hogy beszélek Robertoval. Így az egyik irodába vonultunk be beszélgetni.

- Sokat gondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy nincs értelme tovább haragudnom rád. Hajlandó vagyok megbocsátani - mondtam

- Bella, kezdjük újra! - fogta meg a kezem - Szeretlek és életem végéig szeretni is foglak.

- Roberto, az, hogy megbocsátottam az nem azt jelenti, hogy újrakezdjük a kapcsolatunkat. Nem akarok gyűlölködve rád nézni. Nem akarok tőled semmit. Nem szeretlek, mert mást szeretek és ez így is marad.

- De vissza akarlak kapni - mondta

- Te csak azért kezdtél el itt dolgozni, hogy a közelembe kerülj és elcsábíthass? - kérdeztem Erre ő bólintott - Ez hihetetlen! - rohantam ki

- Addig maradok, amíg akár csak 1% esély is van rá, hogy újra az enyém legyél - jött utánam

- De nincs! - ordítottam - Semmi esély rá. Annak, ami köztünk volt már rég vége. Nem tudlak szeretni. Sajnálom! - mondtam Erre ő bólintott és elment. Akkor vettem csak észre, hogy a folyosó közepén állok és épp pilótaeligazítás van. Persze a fiúk mindent hallottak. Inkább mentem és megírtam a cikket a pénteki szabadedzésről. Este elmeséltem mindent Felipének, aztán elmentünk aludni.

Szombaton ahányszor találkoztam Robertoval mindig bámult, de én nem is néztem rá. Az időmérő most valahogy nem ment Felipének, csak a 7. helyről indul. Elég zaklatott is volt. Nem tudtam most vele foglalkozni, mert mennem kellett dolgozni. Pont elkészültem az interjúkkal, amikor Roberto vigyorogva lépett hozzám.

- Hamarosan vége lesz és az enyém leszel - mondta majd elment. Minek lesz vége? Egy pillanat! Roberto vigyorog, Felipe pedig zaklatott. Éktelen dühbe gurultam. Fer mondta, hogy a pilóták az időmérő után összeülnek beszélgetni. Azonnal a pálya egyik tárgyalójába mentem. Gyakorlatilag úgy rontottam be.

- Mit mondott neked az a rohadék? - kérdeztem egyből Felipét

- Gondolom rólam beszélsz - mosolygott Roberto Az az önelégült arc még jobban feldühített. Odaléptem hozzá és behúztam neki egyet.

- Mit mondtál neki? - kérdeztem ezúttal Robertot

- Elmondtam neki, hogy úgysem mész hozzá. Nem tudlak elképzelni 2 gyerekes háziasszonyként. A véredben van a kaland és az izgalom és ehhez szabadságra van szükséged - vigyorgott, miközben feltápászkodott a földről

- Az a régi Anabella volt. Megváltoztam. Ő volt az, aki megváltoztatott - néztem Felipére - Tényleg ilyen voltam, de most már szívesebben ülnék otthon a férjem mellett egy jegygyűrűvel az ujjamon és nézném, ahogy a gyerekeink körülöttünk szaladgálnak. Csak erre vágyom, semmi másra. Fogd fel, hogy én már nem az az Anabella vagyok akit te szerettél. Én az az Anabella vagyok, akit Felipe szeret - mosolyogtam inkább Felipére, mint Robertora. - Ne akarj visszakapni, mert ez soha nem történik meg.

Erre ő dühösen morgott valamit és elrohant. Még látjuk az biztos! És nem lesz nyugtunk tőle!