10. fejezet

Baráti áldás

Percekig bámultuk egymást. Végül én elégeltem meg a csendet.
- A lányok egy kicsit túlzásba vitték az átalakítást - mutattam végig
  magamon
- Nem! Tökéletes vagy - lépett hozzám - És ha még ennél is szebb
  tudsz lenni, akkor már angyalnak neveznek. Egy biztos! Én vagyok
  a világ legszerencsésebb férfija - mondta
- Nem vagyok olyan szép - mondtam és közben elpirultam
- Dehogynem. Te nem olyannak látod magad, mint amilyennek én látlak.
  Vagy a többi pasi - mondta, de az utolsó mondatában ott volt a
  féltékenység is
- Csak nem féltékeny a török szultán? - karoltam át a nyakát
- Az ex török szultán - nevetett - Bevallom féltékeny vagyok.
  Félek, hogy elveszítelek - mondta komolyan
- Nem kell félned. Nagyon nagyon szeretlek - mondtam mosolyogva,
  majd megcsókoltam
- Ettől tartottam - szólalt meg Tony a hátam mögül
Reméltem, hogy nem jön rá. De sajnos rájött, amitől teljesen kétségbeestem.
Ha Tony rájött, akkor elmondja a főnöknek. Engem kirúgnak, vagy elszakítanak
Felipétől.
- Tudtam, hogy ez lesz belőle. Az első perctől fogva láttam, hogy belebonyolódsz
  - mondta - Nem tettem semmit, mert reméltem, hogy van annyi eszed, hogy nem
  engeded ezt meg magadnak. Úgy látszik tévedtem. Ezt jelentenem kell!
Megfordultam és az egész csapat ott állt a nappaliban. Dühös lettem Tony-ra.
Régóta barátok vagyunk. Miért nem tud fedezni? Miért nem tud segíteni nekem?
- Tony, ha erről csak egy szót is szólsz a főnöknek, vagy a jelenlévőkön kívül
  bárkinek halott ember vagy! - mondtam
- Jelentenem kell! Sajnálom - mondta
- Évek óta barátok vagyunk. Rengetegszer megmentettem az életedet.
  És te képtelen vagy ezt a titkot megőrizni? Csak ennyit kérek, de te
  erre sem vagy képes - mondtam dühösen
- Mindíg ezzel jössz! Értsd meg ez a szabály! Ha nem jelentem ki fognak rúgni
   - mondta ő is dühösen
- Te gyáva disznó! Inkább engem rúgatsz ki? Igazad van! Legyél a főnök pincsije és
  áruld el a barátodat! Tudod mit? Segítek! - mondtam majd elővettem a telefonom és
  tárcsáztam a főnök számát. Fel is vette.
- Igen? - szólt bele
- Főnök? Anabella vagyok. Tony mondani akar valamit - mondtam majd átnyújtottam
  a telefont Tony-nak - Ha végeztél add vissza a telefonom - szóltam Tony-hoz kemény
  hangon. A füléhez emelte a telefont és beszélni kezdett.
- Van egy gyanúm, amit meg kell osztanom Önnel - mondta Tony, majd várt egy pár
  másodpercet, valószínüleg a főnök válaszolt majd folytatta - Szerintem megpróbálnak
  majd betőrni a kliens házába. Az engedélyére van szükségem, hogy elkapjuk és
  kivallassuk a támadókat a saját módszereinkkel - újabb szünet. Rámosolyogtam
  Tony-ra. Mégis segít nekünk. Egy halvány mosollyal és egy bólintással válaszolt.
- Nem kérünk erősítést. Bellával megoldjuk. Viszlát! - köszönt el majd visszaadta
  a mobilomat.
- Köszönjük - mosolygott rá Felipe
- Érzem, hogy ez rosszul fog elsűlni. De ha buknunk kell, akkor együtt bukunk - mondta
- Köszi! Köszi! Köszi! -ugrottam a nyakába
- De ezután ne legyen gond veletek! - parancsolta Tony
- Köszönöm, hogy segítesz - mondtam
- Szivesen. De most farkaséhes vagyok úgyhogy dobjatok össze valami vacsorát
  - vigyorgott
- Most, hogy mondtad én is éhes vagyok - mondta Fernando
- Én is - mondta Heikki
- Csatlakozom - vigyorgott Lewis is
- Én is kezdek éhes lenni - mondta Felipe
- Rabszolgahajcsárok - mondta Cathrine
- Néha ti is kényeztethetnétek minket - mondta Raquel
- Mit vársz tőlük? Ők csak elvárják, hogy kiszolgálják őket - mondta Nicole
- Holnap ti szolgáltok ki minket - mondtam - Ha ez nem történik meg, akkor lövök.
Bólintottak. Mi pedig főztünk vacsorát majd nyugovóra tértünk.