11. fejezet

Szergej, Bella és Tony informátora

A betörő

Másnap reggel mikor felébredtem, hangokat hallottam a konyhából.
Felvettem a köntösöm és elindultam lefelé. Útközben Catherine-nel
futottam össze, így együtt léptünk be a konyhába. Ott meglepő
látvány fogadott. A fiúk tüsténkedtek a konyhában. Betartják az
ígéretüket, mely szerint ma ők szolgálnak ki minket.
- Ilyen helyzetben még soha nem láttam Heikkit - vigyorgott Cathrine
- Igen. Ez nem mindennapi látvány - nevettem halkan, hogy meg ne
  hallják - Mi lenne ha egy kicsit eljátszanánk az úrinőt? Játszunk
  egy kicsit - suttogtam mosolyogva
- Ez jó ötlet - mondta az éppen leérő Nicole Raquel társaságában
- Kiváncsi vagyok Fernando arcára, amikor extrém ötletekkel állok elő
  - nevetett Raquel
Majd beljebb léptünk,hogy a fiúk észrevegyenek.
- Úgy vágyom egy jó rántottára - mondta Raquel
- Sonkával - tette hozzá Nicole
- Én egy kis gyümölcsöt ennék. Almát, epret, banánt - mondta Catherine
- Én maradok a pirítósnál - mondtam - Egy jó erős kávét is szeretnék.
- Egy erős kávé a hölgynek - adott a kezembe egy csésze kávét Lewis
- Köszönöm Lewis - mondtam Majd mind megkaptuk, amit akartunk és
megreggeliztünk. Letusoltunk, felöltöztünk és letelepedtünk a nappaliba
tévézni a fiúkkal. Épp teniszmeccset néztünk, amikor kopogtattak.
Felipe ajtót nyitott. Az anyukája volt Ana Elena.
- Anyu mi járatban vagy erre? - kérdezte Felipe egy ölelés után
- Csak áthoztam a postádat. Látom nagy a társaság - nézett ránk mosolyogva
- Igen. Egy kicsit szórakozunk - mondta Felipe, miközben a leveleit nézegette
Aztán az utólsónál megakadt és az arca meggyötört lett.
- Mi a baj kisfiam? - kérdezte Ana Elena rémülten
- Ez a levél az ügyvédtől jött. Holnap délelött 11-re be kell mennem aláírni a
  válóperes papírokat - mondta
- Veled menjek vagy Tony-t viszed? - kérdeztem félve
- Szeretném, ha te jönnél velem. Szükségem van rád - mondta Én pedig odaléptem
hozzá és megöleltem. Ana Elena mosolyogva figyelt minket. Még maradt beszélgetni.
Egy téma kellős közepén jártunk, amikor hangokat hallottunk a hátsó ajtó felől.
Tony-val egyszerre vettük elő a fegyverünket.
- Valaki fel akarja tőrni a zárat - mondtam - Maradjatok itt! Megnézem ki az.
Majd elindultam a hátsó bejárat felé. Az illető épp benyitott mikor odaértem.
Azonnal a fejéhez szorítottam a fegyverem. De ő elkapta a karom, átlendített a jobb
válla fölött és leszorított a földre. Ekkor felismertem a behatolót.
- Szergej? Te mit keresel itt? - kérdeztem
- Szia cica. Hamar megtaláltalak. Minden újságban benne vagy.

  Mindenki tudja kit védesz. Én pedig utána néztem hol is él a kliensed.

  Így találtam ide. Ügyes vagyok? - vigyorgott
- Nagyon! És nem vagyok cica - morogtam - Egyébként meg a főbejáraton is

   bejöhettél volna. Mondjuk, ha kopogsz.
- Úgy nem olyan izgalmas. Na, menjünk beljebb és beszélgessünk

  - mondta majd felsegített és elindult a nappali felé.
- Nézd csak Tony kit találtam! - mondtam Tony-nak, mikor beléptünk a nappaliba
- Szergej! Mit keresel itt? - kérdezte Tony is
- Érdekes! Bella cica is ezt kérdezte - vigyorgott Szergej
- De még mindíg nem válaszoltál. Szóval ülj le és meséld el miért jöttél! - mondtam
- Be sem mutatsz ezeknek a csinos hölgyeknek? - kérdezte vigyorogva
- Nem! Beszélj már! - förmedtem rá
- Sokat vesztettél a türelmedből édesem - mondta, de miután ráemeltem a fegyverem
  beszélni kezdett - Hozzád jöttem drágám. Van kedved akciózni velem egyet?
Már megint milyen akcióba akar belerángatni? Ha ő megjelenik, akkor egy

veszélyes akció résztvevője leszek.

- Nem. Mint látod más dolgom van - mondtam
- Akkor sem, ha ezzel kicsinálhatod Natasát? - kérdezte vigyorogva Tudta, hogy ez hatni fog. A kezem, amiben a fegyver volt remegni kezdett. A másik kezemet pedig ökölbe szorítottam.
- Beszélj tovább! - mondtam fogvicsorgatva

Ez a gyenge pontom. Natasa Petrova! Elkaplak!