Bella és a bátyja José Enrique Sanchez Alvarez
Bella az első csók után
Felipe ajándéka Bellának
Mostmár összeállt a kép. Tévedésből Felipéhez került egy CD, amin az összes
korrupt zsaru szerepel. Legalábbis azok, akik Európában "tevékenykednek".
Attól félnek, hogy Felipe látta a CD tartalmát, ezért akarják eltenni láb alól.
- Kik a főnökeid? - kérdeztem
- Nem mondhatom el. Ha megtudják végem van.
- Megvédünk. Részt veszel egy tanuvédelmi programban. Azt sem fogják
tudni, hogy egyáltalán életben vagy. - mondtam - Csak egy nevet kérek.
- Oscar Fernandez Casares. Ő a főnök.
- A volt spanyol hadügyminiszter? - kérdeztem hitetlenkedve Bólintott. -
Ö az apám kollégája volt.
- Ő irányítja a legnagyobb európai hálózatot. - mondta
- Tony helyezd biztonságba. - mondtam
Tony végül elvitte a pasit. Majd Felipéhez fordultam.
- Adj ide minden CD-t amit csak találsz.
- Már emlékszem mikor kerülhetett hozzám az a CD. A spanyol nagydíjon
összeütköztem egy férfival és a cuccaink szétszóródtak. Valószínüleg
akkor cserélhettük a CD-ket össze. - mondta
- Spanyolok irányítják. Lehet, hogy a teljes spanyol kormány benne van.
Láttad a CD tartalmát? - kérdeztem
- Nem. Azóta is az egyik bőröndömben van. Hozzá sem nyúltam.
Visszamentem a szállodába és hamar meg is találtam. Visszamentem a
pályára és betettem az egyik gépbe. Egy igen hosszú lista tárult a szemem elé.
De egy névnél megakadtam.
- Úristen! - csak ennyit tudtam kinyögni
- Mi az? - kérdezte Felipe
- Ez lehetetlen! - mondtam
- Mi történt? - kiabált rám Felipe Ekkor lépett be Tony is.
- José Enrique Sanchez Alvarez - mondtam ki a nevet.
- Mi van a bátyáddal? - kérdezte Tony Felipe és Stefano már értette.
- Ő is benne van. - mondtam - Ő is korrupt.
Ekkor már a könnyeim is folytak. Felipe magához ölelt. Rendkívül jól esett,
hogy a karjaiban lehetek. Főleg most. Most, hogy a bátyám korrupt rendőr.
Egy rendőr aki illegális ügyleteknek vesz részt. Nem csak a családját és
a rendőrséget mocskolja be, hanem az egész spanyol nemzetet.
Felipe segített megnyugodni. Egyfolytában ölelt és ringatott.
Végül visszamentünk a szállodába. Felipe nem mozdult el mellőlem. Az ő
karjaiban aludtam el.
Másnap reggel ugyanúgy Felipe karjai közt ébredtem. Óvatosan kikecmeregtem
a karjai közül. Szerencsére nem ébredt fel. Elmentem zuhanyozni és átöltözni.
Nem sokkal késöbb ő is felébredt. Ő hamarabb elkészült, mint én. Hát igen!
Nekem, mint nőnek jobban kell figyelnem a külsőmre. Miután elkészültem végre,
kimentünk a pályára. Délelött volt egy csapatmegbeszélés, aztán a paddockban
beszélgettünk Nicole-lal, Lewis-zal, Raquellel és Fernandoval. Ekkor Nicole
meglökött és Felipe karjaiba estem.
- Öhm...Izé....Köszönöm, hogy elkaptál. - mondtam zavartan
- Nincs mit. - mondta mosolyogva Istenem! Ez a mosoly a végzetem!
- Sajnálom! Csak akkora tömeg! Engem is meglöktek. - mentegetőzött Nicole
Nem is volt mögötte senki!
- Semmi baj. - mondtam, majd tovább beszélgettünk.
Délután lement az időmérő, aztán visszamentünk a szállodába. Tony is velünk volt.
Egészen addig, amíg Raquel el nem hívta valamiért. Ketten maradtunk Felipével.
Megint! Ez már a napirendünk része lesz.
- Meg szeretném köszönni, hogy megvédesz. Köszönetképpen vettem ezt neked.
- mutatott fel egy ékszeresdobozt.
- Felipe nekem ez a munkám. Ezért nem kell nekem ékszert venned. - mondtam
- De szívből adom. Kérlek fogadd el. - könyörgött Azok a boci szemek! Nem tudok
ellenállni neki! Bólintottam. Kinyitotta és egy arany karkötő volt benne egy
bukósisakos medállal, amibe a "Felipe" felirat volt gravírozva.
- Ez gyönyörű! - mondtam meghatottan
- És van egy párja is. - mutatta fel a jobb csuklóját Ugyanolyan karkötő volt rajta mint
az enyém egy bokszkesztyűs medállal. Abba pedig az "Anabella" szó volt írva.
- Hogy örökké emlékezzünk egymásra. - mondta
- Téged nem lehet elfelejteni és nem is akarlak. - mondtam Túl őszinte vagyok!
- Ezzel én is így vagyok. - mondta - Egy ilyen lányt mint te nem tudok elfelejteni.
Túlságosan is kedvellek. - mondta miközben megsimogatta az arcom
- Kirángattál a depressziómból. Veled megbeszélhettem a problémáimat.
Ezenkívül te segítettél megtalálni az igazit.
- Én? - kérdeztem értetlenül - Hogy segítettem?
- Úgy, hogy megjelentél az életemben. Szinte az első pillanatban belédszerettem.
- mondta én meg döbbentem néztem rá.
- Ha már az őszinteségnél tartunk, megszegtem egy szabályt. Belédszerettem. - mondtam
Erre ő elmosolyodott, közelebb hajolt és megcsókolt. Ez életem legcsodálatosabb csókja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése